A versaillesi kastély története és XIV. Lajos uralkodása

/Harmat Árpád Péter/

Versailles korábban - a XVII. század második felétől a Nagy Francia Forradalomig - a Francia Királyság de facto fővárosa, a királyok lakóhelye volt. Napjainkban Párizs egyik gazdag külvárosa, és még mindig fontos adminisztratív és bírósági központ. Párizs nyugati külvárosa, a főváros központjától 17,1 km-re fekszik. Versailles világhírű a versailles-i kastélyról, mely az építtető XIV. Lajos király jóvoltából a világ legnagyobb és legpompázatosabb kastélya volt a XVIII. században.

Már az ókori uralkodók és a Római Birodalom császárai közül is sokan hasonlították magukat a Naphoz. A középkori keresztény világ azonban nem fogadta el, hogy a királyokat vagy a császárokat istennek tekintsék. Mindezek ellenére XIV. Lajos földöntúli eredetű hatalmát akarta szimbolizálni, ezért újjáélesztette a napkultuszt. Jól illett egy abszolutisztikus uralkodóhoz ez a titulus: a király úgy ad fényt és meleget a birodalmának, ahogyan a Nap a Földnek. Mi sem szimbolizálhatja jobban a tündöklést, a Nap ragyogását, mint egy káprázatos és csillogó kastély. Ez lett Versailles, a pompa, a fény, a ragyogás, a hatalom szimbóluma: 1682-től 1789-ig a francia királyok lakhelye.

Versailles egy kicsi falucska volt, majd miután XIV. Lajos felépíttette a kastélyt, ez lett a francia politikai élet központja. Helyén eredetileg egy kis méretű, korai barokk vadászkastély állt, melyet apja, XIII. Lajos építtetett. Ezt kezdte el átépíteni és bővíteni 1688-ban a Napkirály megbízásából a művész-hármas: Levau, Lebrun és Le Nötre. A munka első ütemében Levau körülépítette a meglevő kastélyt, s ahhoz csatlakozva egy újabb, nagyobb méretű előudvart alakított ki. Levau halála után Mansart vette át az irányítást. Az addig elkészült épülettömbhöz, mely a jelenlegi kastély kertre néző nagy rizalitja, két oldalról belső udvarok köré elrendezett szárnyakat csatolt, egységesítette a homlokzatokat s felépítette a kápolnát.

Lassan Lajos szenvedélyévé vált a kastély. Rengeteg híres festőt hívott, ám úgy tűnt Versailles túl költséges az ország kincstárának. De Lajos hajthatatlan volt, pedig a költségek 1684-ben közel nyolcmillió frankra rúgtak. Hogy népét ezért az óriási és sokak szemében esztelen pazarlásnak tűnő építkezésért kárpótolja, építtetett a Szajnán egy hidat. Ez a Pont Royal királyi híd. Engesztelő ajándék.

A versailles-i kastély tulajdonképpen egy megközelítően 500 m hosszú, terjengős épület. Méretei valóban lehengerlőek. Belépéskor a francia királyok sorfala fogadja a látogatókat, komótosan, felségesen, szigorú időrendben állnak. Az uralkodó Louis Quatorze - millió féle megjelenése van: szobor, lovasszobor, portré, csatakép és sorolhatnánk napestig. Felbecsülhetetlen pompa és szigorú rend uralkodik mindenütt. A miniszterek és más méltóságok a kertre néző észak-déli szárnyakban laktak, míg az udvaroncok szobái a falura néztek. A királyi lakosztályok a palota központi részének első emeletén voltak. A királyé északra, a királynéé délre nézet. Minden szeglet freskókkal díszített, aranycirádákkal, selyemtapétákkal, nemesen faragott bútorokkal terhes. A gobelinjeik, a textilfüggönyök kivitelezése is szemkápráztató, ahogy a kilincsek, ajtódíszek, padlók is. A királyi lakosztály termeit a Háború szalonja, a királynő teremsorát a Béke szalonja zárja le.

Közöttük húzódik a kastély legpompásabb helyisége a La Galérie des Glaces, a Tükörgaléria. A nevezetes, 73 méter hosszú - számmisztika: 7+3= 10, vagyis az 1-es, a Nap száma! - folyosószerűen elnyúló terem oldalfalait márvány pilaszterek tagolják és a 17 kertre nyíló ablakokkal szemben hatalmas tükrök díszítik. A boltfelületet dekoratív stukkó keretrendszer osztja. A keretek között kimaradó, váltakozó nagyságú mezőket gazdag színhatású festmények töltik ki. Ebben a hegyi kristály-, ametisztcsillároktól szikrázó, lenyűgöző gazdagságot sugárzó "szobácskában" - nem csekély pszichológiai nyomás - írták alá az első világháborút lezáró békeszerződést a legyőzött Németországgal...

A kastély mögött terül el Versailles legnagyobb értéke, az óriási park. Lajos kertésze, Le Nôtre, uralkodója leglehetetlenebb kívánságait is teljesítette. Nôtre nem csak egy kertet tervezett a királynak, hanem egy olyan barokk várost, amely tele van meglepetésekkel. Lajos mint a magas fák szerelmese maga válogatta ki a fenyőket, nyárfákat és platánfákat, melyeket Flandria, sőt Itália vidékeiről telepítettek ide. Hasonló módon kedvelte a virágokat, főként az erős illatúakat. A kertész állandóan kereste azokat a ritka illatokat, melyek megörvendeztették a királyt. A sugárutak mentén szerveződő kertet virágdíszes teraszok, lépcsők, szökőkutak, tágas vízmedencék gazdagítják. Van benne növényház, nyírott cserjékkel kiképzett labirintus, pavilon, majorság, színház. A beláthatatlan, 800 hektáros parkot a 132 km-es fasorral, medencékkel, 50 szökőkúttal manapság csak áprilisban kezdik beüzemelni és a virágok májustól borulnak díszbe és egészen októberig pompáznak.

A kastélyon a kor legnevesebb művészei-mesterei dolgoztak, s megvalósították mindazt a fényűzést, amit a kisszámú udvari nemesség megengedhetett magának. Ünnepségek, bálok, gyertyafényes színházi előadások pazar színtere volt a kastély. Minden az uralkodó körül forgott, aki - maga is amatőr táncos lévén - szerette és pártolta a művészeteket és művelőit is. Versailles remekbe szabott falai a francia udvari arisztokrácia hanyatlásának tanúi. Lajos húsz év alatt tízmillió frankot költött nagyzási hóbortjaira, aztán pénzszűkébe került. Dicsősége, hatalma hanyatlott, az európai királyi házak szövetkeztek ellene és háborút indítottak. A királynak ágyúkra volt szüksége, és nem sajnálta feláldozni e célra Versailles ezüst bútorait. A forradalom idején a korábban hatalmas összegeket felemésztő palotára lassú pusztulás leselkedett.

Az 1789-es forradalom alatt kincseit részben megsemmisítették, de I. Napóleon még ott töltötte a nyarakat. Helyrehozataláért azonban még az utána következő Bourbon királyok sem tettek semmit. Végül 1830-ban Lajos Fülöp a nemzetnek ajándékozta azzal, hogy "váljon Franciaország minden dicsőségét bemutató" múzeummá. A palotaegyüttes az 1871-es porosz-francia háború idején kórházként működött, majd I. Vilmos császár a tükörtermet választotta a második német birodalom kikiáltásának színhelyéül. A sok hányattatás otthagyta nyomait a palotán. Többek között a "tükörterem" falain is repedések keletkeztek, a mennyezet beázott, Charles Lebrun híres falfestményei megfakultak, a tükrök elhomályosultak. 2005-ben azonban elkezdődött a kastély rekonstrukciója. 3 év alatt, mintegy 15,6 millió dollárért (3 milliárd forintért) varázsolták újjá a Tükörtermet, mely 2007. nyarától újra régi fényében fogadja a látogatókat. Versailles ma igazi turistalátványosság. Mintegy 10 millióan keresik fel évente, így a párizsi Eurodisney után az épület a második leglátogatottabb attrakció Franciaországban.

Forrás: kihagy6atlan.hu

A versaillesi kastélyt felépítő XIV. Lajos

XIII. Lajos király fia, 1643-tól haláláig Franciaország és (III. Lajos néven) Navarra királya. Édesanyja Ausztriai Anna királyné (1601–1666) volt, III. Fülöp spanyol király és Ausztriai Margit királyné leánya. A leghosszabb ideig (72 évig) uralkodó európai monarcha. Ismert melléknevei: „a Napkirály” („Le Roi-Soleil”- ejtsd: lö roá szolejl), és „Louis le Grand” - ejtsd: luí lö gran „(Nagy Lajos”). Az abszolutizmus klasszikus képviselője, szilárd egyeduralmat valósított meg a főnemesi ellenzék leverésével és a központosított államigazgatás bevezetésével. Uralma alatt a gazdaság és a kultúra jelentősen fejlődött. Franciaországot az európai nagyhatalmak sorába emelte. Személye a francia gloire(dicsőség - ejtsd: gloár) egyik szimbólumává vált.

XIV. Lajos trónra lépésekor még csupán 5 éves volt, így egy ideig (1651 –ig) régensként anyja, valójában Mazaren (1602-1661) kancellár és bíboros intézte helyette az ország ügyeit. Neki kellett levernie a kiváltságaikat féltő nemesek "Fronde" (parittya nevű) mozgalmát is. A felkelés elfojtása azonban két teljes esztendőbe telt (1648-1650), mivel a parlamentek (megyei nemesi önkormányzati szervek) is támogatták és így a nép is melléjük állt. XIV. Lajos uralkodásának második jellemzője az volt, hogy kialakult a hatalmat birtokló három rend: a papság (mely megőrizhette kiváltságait) a nemesség (politikai befolyásukat csökkentette Mazaren, de egyúttal le is "kenyerezte" őket Versailles pompájával) a parasztság - polgárság: állami adókkal sújtott réteg. Azonban IV. Henrik paulett rendszere révén a polgárság egy része felemelkedhetett. Kialakult egy burzsuá réteg, mely örökletessé vált, integrálódott az ancien regimbe, és később már ragaszkodott hozzá, blokkolja a modernizációt.

Közigazgatás-pénzügy: négy minisztérium jött létre (külügy, hadügy, igazságügy, pénzügy (mindenhol 30 intendáns-szakértővel) A négyből kiemelkedett a pénzügyminisztérium, melynek neve: Contoleur General de Finances lett. Ekkor fontos változás történt, ugyanis Franciaország a királyi tekintély állmából a pénzügyi tekintély államává alakult. (Fontos szerepe volt a királyi intendánsoknak: közvetlen adók behajtása, helyi bíráskodás, rendőrségi munka, közigazgatás) A gazdaságban Mazaren után Jean Baptiste Colbert a pénzügyi tanács élén állva vette kezébe a Francia Királyság ügyeinek intézését. (Létezett: nagytanács, belügyi tanács, pénzügyi tanács)

Merkantilizmus: az állam többet vigyen ki, mint amennyit behoz, így a különbség az országban marad, és a kincstárat gazdagítja. Támogatni a nyersanyag behozatalt és a készáru kivitelt, illetve az ipart (nem a mezőgazdaságot) Három fő kiadás: hivatalnokrendszer fenntartása, gyarmatosítás Kanadában, háborúk költségei (hadseregreform és flottaépítés)

XIV. Lajos külpolitikája és háborúi:

Flandriai háború (1667) => Spanyol felesége révén követelte a France Comté területet a devolúciós jogra hivatkozva, mely az elsőszülött lány örökségéről szólt. A háború azonban az Angol-Holland-Svéd szövetség miatt sikertelen volt, és a harcok végén Lajosnak ki kell egyeznie ellenfeleivel. Az alku szerint a Francia Királyság a követelt területből csupán néhány várost kapott.

Holland háború (1672-1678) => Ez a háború főként gazdasági okokból indult, mivel Hollandia növekvő gazdasági-kereskedelmi ereje miatt fokozatosan Franciaország egyik legfőbb versenytársa és riválisa lett. XIV. Lajos nem tűrte érdekeik csorbulását, így támadást indított északkeleti szomszédja ellen. A kezdeti francia sikerek után azonban Orániai Vilmos szövetséget teremtett Anglia, Ausztria, és Spanyolország bevonásával, így néhány év után ez a háború is a franciák visszaszorításával végződött. A békekötés szerint France Comté és Freiburg Franciaországé lett, de haladéktalanul ki kellett vonulniuk Hollandiából.

Erődrendszer Nymwegeni béke után építik meg abból a célból hogy védelmezze a királyság északkeleti határát

Reuniós politika: a valamikori francia területekre történő igénybejelentést jelentette. Amikor a környező országok ezt az igénybejelentést elutasították, megkezdődött a francia bevonulás, az adott tartomány erőszakkal történő elvétele. Így került francia kézre Strassburg, és Luxemburg. A Regensburgi szerződés mely az osztrák császár és Franciaország közt született, végül helybenhagyta ezeken területek francia kézbe kerülését.

Nagy koalíciós háború: Az 1691-es németalföldi és itáliai francia terjeszkedések miatt egy nagykoalíció jött létre Franciaország ellen, Ausztria, Anglia, Savoya, Spanyolország, és Hollandia részvételével. Az erős koalíció túlereje végül meghátráltatta XIV. Lajost, így a háború végén megszületett Rijswiki béke 1697-ben arról rendelkezett, hogy Franciaországnak vissza kellett adnia Luxemburgot és Freiburgot. Emellett a franciáknak el kellett ismerniük Orániai Vilmost Anglia trónján, sőt Hollandiának kereskedelmi kedvezményeket kellett biztosítaniuk.

Spanyol örökösödési háború: Kiváltó oka: II. Károly spanyol király 1700 november 1 -én bekövetkezett halálával kihalt a Spanyolország trónját birtokló királyi család. A megüresedett trónra két jelentkező is volt, részint Anjou Fülöp, XIV. Lajos unokája, másrészt Habsburg Károly főherceg, I. Lipót császár kisebbik fia. A háború 1701 őszén robbant ki, egyik oldalon, Ausztria oldalán Anglia és Hollandia állt, másik oldalon pedig Franciaország és Bajorország. (Anglia azért állt Ausztria oldalára, mert ellenezte, hogy egyetlen kézbe kerüljön a francia és a spanyol trón.) A háború főbb hadszínterei Észak-Itália, Németalföld voltak, majd Ausztria előretört és behatolva Bajorországra nagy győzelmet aratott Höchstadtnál (1704.augusztus 13) Az események közben robbant ki Magyarországon a Rákóczi szabadságharc, mely természetesen gyengítette Ausztriát, hiszen meg kellet osztania erőit.

A spanyol örökösödési háború 1709-ben jelentős osztrák fölénnyel folyt, amit bizonyít Ausztria Malplaquetnél 1709 szeptemberében aratott nagy győzelme is. A sikerek miatt a bécsi udvar eldöntötte, végkép legyőzi Magyarországon is a szabadságharcot, és jelentős csapatokat vezényelt át Magyarországra. Így 1711-re a felkelést leverte. Végül azonban hiába számolt le Magyarországgal, a Spanyol örökösödési háború nem úgy végződött, ahogy akarta. Ennek hátterében az állt, hogy szövetségesei elpártoltak tőle, mivel I. Lipót majd idősebb fia I. József halálával a spanyol és osztrák trón egyaránt Károly kezébe került volna. Ezt pedig Anglia ellenezte, így kiszállt a harcokból. Ausztria ezért 1712-ben Denain mellett már vereséget szenvedett, és végül békére kényszerült Rastattban (1714. március 6) Ebben le kellett mondania a spanyol trónról és el kellett fogadnia, hogy a Spanyol Birodalomból csak kisebb területeket kaphat Észak-Itáliában (Milánó)

Uralkodásának mérlege

Lajos 1715. szeptember 1-jén halt meg. A francia trónt fiatal dédunokájára, Lajos hercegre hagyta. Uralkodása alatt Franciaország Európa vezető hatalmává vált. Hatalmasat fejlődött a gazdaság, a technika, és a jobb gazdálkodásnak, a javuló közegészségügyi viszonyoknak, orvoslásnak köszönhetően nőtt az életszínvonal. A harmincéves háború által sújtott Német-római Birodalom lakosságfogyásával szemben Franciaországban folyamatosan nőtt a lakosság száma, amely végül a 18. század végén a polgári forradalom egyik előidézője volt.

Lajos uralkodása alatt virágzott a manufaktúra ipar, a kastélyokba, de a polgári lakásokba is nagy gonddal megmunkált lakberendezési tárgyak kerültek, a nagy katonai megrendelések után hatalmas bevételekre szert tevő textilipar a háborúk lecsengése után nagy mennyiségben gyártott polgári viseletre szánt ruhaneműket, függönyöket, kárpitokat stb. Virágzott az irodalom, a tánc, a dráma és a művészet.

A franciák, a spanyolokhoz, portugálokhoz, angolokhoz képest megkésve ugyan, de elkezdték a gyarmatosítást, meghódították Louisianiát és a Szent-Lőrinc folyó környékét. Később az észak-amerikai gyarmatok jelentős része elveszett, de a kanadai Quebec tartomány, bár angol uralom alá került, lakosainak zöme ma is francia származású, aki makacsul ragaszkodik ősei nyelvéhez. A francia gyarmatbirodalom főleg Afrikában, Dél-Amerika északi részén, Indokínában és Óceániában tudott kiépülni. A Napkirály uralkodása Franciaország fénykora, aranykora volt.

Harmat Árpád Péter

.

Ajánlja ismerőseinek...