A Római légiósok, katonák

/Harmat Árpád/

A római katona mindenek fölött feltétlen engedelmességgel tartozott följebbvalója iránt. Ha meg is lazult a római csapatok fegyelme a polgárháborúk idejében, Augustus az állandó hadsereg szervezése alkalmával helyreállította a szolgálat régi szigorúságát s a későbbi császárok is, mint Trajanus, Hadrianus, fentartották.

A szolgálati szabályzat alapelvei lényegében mindig ugyanazok maradtak. Annyi bizonyos, hogy a háború szoktatta leginkább a katonát fegyelemre s ebben az iskolában tanulta is meg a köztársaság korában. A császárok alatt, midőn a hadsereget együtt kellett tartani béke idején is, csak a katonaság folytonos foglalkoztatása pótolhatta a háborút. Maga az őrszolgálat (excubiae nappali, vigiliae éjjeli) olyan volt, hogy a katona minden idejét igénybe vehette.

Az ellenséget mindig 1 cohors gyalogság és 1 turma lovasság tartotta szemmel, továbbá a könnyű fegyverzetűek és a szövetségesek egy-egy csapata. A tábor sánczait végig a velites őrizték. A kapuőrséget minden délben felváltották. Éjjel könnyű fegyverzetűek a tábor előtt tanyáztak. A tábor belsejében a hastati és principes a tisztaságra és rendre ügyeltek fel, a triarii pedig a lovakra vigyáztak. Az éjjeli őrszolgálat (vigiliae) négy egyenlő szakaszra osztva a nap lementétől a nap felkeltéig tartott. A centuriók az éjjeli őrszolgálat idejére egy titkos jelszóval (tessera) voltak ellátva, melyet a hadvezér állapított meg s a tribunusoknak s a lovas csapatok parancsnokainak megküldött, a kik aztán tesserariusok által továbbították.

Azon kivül kapott minden egyes katona, ki őrszolgálatra ment, egy táblát, melyet az ellenőrzés (circuitio) alkalmával elvettek tőle. Az ellenőrzést a császárok idejében a centuriók végezték, de természetesen a tribuni, sőt a hadvezér is utána néztek. Katonák, kik őrszolgálatban nem voltak, nem távozhattak a tábortól távolabb, mint a mennyire a trombitaszó elhallatszott. Igen sok idő fordíttatott továbbá a gyakorlatokra. Ezekhez tartozott az ambulatio, minden hónapban háromszor, mikor a gyalogos teljes felszereléssel 10 r. mérföldnyi útat tett előre és vissza részben lépésben, részben futva, a decursio (csatározási gyakorlat), végre az ugrás, úszás, vívás, lovaglás, stb.

A palaria abból állottak, hogy a katonák a rendesnél kétszeresen nehezebb fegyverekkel egy 6 láb magas czölöp ellen, mely az ellenséget ábrázolta, támadtak. A tábor képezte a római katona otthonát, hol nemcsak lakott, hanem a hol istenei is voltak. Természetesen magának kellett a tábort építenie is. Polybius korában a tábor (castra) homlok- és hátsó oldalait a legiók, a másik két oldalt a szövetségesek állították elő. Általában semmi megbecstelenítő nem volt abban sem a katonára nézve, ha közmunkákat végzett. Flaminius consul már 187-ben katonáival építtette meg az útat Bononiától Arretiumig.

Augustus csak a magánvállalkozást tiltotta meg a katonáknak. Annak, hogy a császárság korában mennyit éíptettek a katonák, lépten-nyomon, hol katonaság volt, akadunk bizonyítékaira. A feliratok s bélyeges téglák azt mutatják, hogy a császárság középületei túlnyomó részben a katonák művei voltak. De leginkább a birodalom határain (limites) a nagyszabású erődítési munkálatokban foglalkoztatták a katonákat, így Britanniában, a Duna és Rajna között, a Dobrudzsában, Arabiában a határsánczok, továbbá mindenütt, a főbb útak, melyek a táborokat egymással összekötötték. Probusról tudjuk, hogy Pannoniában a katonákkal még a mocsarakat is lecsapoltatta s szőlőt ültettetett.

A fegyelemért első sorban a hadvezér volt felelős, ki élet és halál felett itélt. Még a császárok alatt is korlátlan büntetőjoga volt, de halálos itéletet a főtisztekre csak a császár mondhatott. A mióta mindegyik legiónak külön tábora volt, ennek parancsnoka, a praefectus castrorum, gondoskodott a tábori fegyelem fentartásáról. Különben a katonák magánviszályaiban s a szolgálati vétségekben a tribuni voltak a birák.

A büntetések különfélék voltak: kisebb zsold vagy levonás a szolgálati évek számából; a lefokozás különféle nemei, így a régebbi időkben elvehették a lándzsát, az immunis katonából munifex lett; a nyilvános megszégyenítés (ignominia), mely a vétkest az által érte, hogy a praetorium előtt kiállították vagy a katonaságtól elcsapták (missio ignominiosa); a testi büntetés, melynek legsúlyosabb fajtája a fustuarium volt, midőn a centurio érintésére a katonák botokkal és kövekkel úgy ellátták, hogy rendszerint kilehelte lelkét.
A szökést (desertor) és engedetlenséget halálos itélettel torolták meg. Ha egész csapatok főbenjáró bűnt követtek el, a sorshuzás szerint minden tizedik bünhődött.

Forrás: romaikor.hu

Ajánlja ismerőseinek...