Néró, az őrült császár

/Harmat Árpád Péter/

Az ezer éves Római Birodalom történetének talán legfurcsább és egyik legőrültebb uralkodója Nero volt (teljes nevén: Claudius Caesar Augustus Germanicus). Kivégeztette rokonságát, üldözte és irtotta a keresztényeket, és felgyújtotta Rómát, hogy gyönyörködni tudjon a lángokban. Számtalan őrült tette megihlette a XX. század egyik legnagyobb íróját Henryk Sienkiewiczet (1846-1916) is. A lengyel származású művész 1895-ben írta meg Néró és a korai kereszténység történetét elbeszélő világhírű művét a Quo Vadist. Az alkotás 1896-ban készült el, és tíz évvel később elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. De milyen ember is volt valójában Néró, élete milyen főbb állomásokon keresztül vezetett?

Gyermekkor: Amikor Néró (akkori nevén Lucius) gyermek volt, a Római Birodalom élén Claudius állt, a Caesartól és Augusztustól származó Julius-Claudius dinasztia negyedik császára. Az öregedő uralkodó a gátlástalan és ravasz unokahúga hálójába került, aki fia Lucius hatalomra segítése céljából környékezte meg a császárt. Claudiusnak imponált a szép Agrippina közeledése, és nem zavarta, hogy Agrippina özvegyasszony volt, és előző házasságából már volt egy fia Lucius (Néró). A fondorlatos unokahúg, végül elérte célját, mivel Claudius Krisztus után 49-ben elvette feleségül, majd egy évre rá (50 -ben) adoptálta gyermekét is. Később mindezt tetézve Luciust jelölte meg örököséül a trónon, háttérbe szorítva saját fiát, Britannicust, aki azonban köztudottan beteges, fizikailag gyakorlatilag alkalmatlan volt az uralkodásra. Agrippina, miután elérte célját, megmérgezte Claudiust, aki Krisztus után 54-ben (október 13-án) meghalt. Nyitva állt az út Néró uralkodása előtt!

4.) Néró (i.sz. 54 – 68):

Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus, születési nevén Lucius Domitius Ahenobarbus, másik nevén Nero Claudius Drusus Germanicus a Iulius–Claudius-dinasztia utolsó római császára, Claudius mostohafia, Caligula unokaöccse. Apját (Domitius Ahenobarbust)  Tiberius császár idején gyilkossággal, csalással és vérfertőzéssel vádolták, de megmenekült és vízkórságban halt meg, amikor fia hároméves volt. Anyját, Agrippinát uralkodásának vége felé Claudius császár vette feleségül, egyben örökbe fogadta Nérót, aki így a trón örököse lett. A megnyerő külsejű és a leggondosabb nevelésben részesült Nero tizenhét éves korában öltötte fel a bíborpalástot, miután anyja méreggel eltette az útból az idős Claudiust.

Néró helyett kezdetben anyja és nevelője, Seneca kormányzott, s a birodalom népeire nyugalom köszöntött. A császár azonban gyorsan összekülönbözött hataloméhes anyjával, s amikor ez mostohatestvérét, Britannicust kezdte pártfogolni, vetélytársát megölette, anyját száműzte. Viszonyt kezdett a szép, de romlott Lucia Poppaeával, akinek felbujtására meggyilkoltatta édesanyját, s e pillanattól fékezhetetlen kényúr lett belőle. Feleségét megmérgeztette, a terhes Poppaeát egy veszekedés során hasba rúgta, s az gyermekével együtt meghalt. A kiürült kincstár feltöltése érdekében felségsértési pereket indított a gazdag polgárok ellen, akiknek vagyonát elkoboztatta. A köznép mégis bálványozta, ugyanis cirkuszi játékokat, kocsiversenyeket rendezett, amelyeken rendszeresen ő maga is fellépett a tehetséges művészek szerint teljesen élvezhetetlen énekekkel és gyakran hajtóként.

64-ben Róma kigyulladt és hat nap alatt leégett, a szóbeszéd szerint a várost Néró gyújtatta fel, mert a lángokból akart ihletet meríteni Trója pusztulásáról szóló költeményéhez. Néró bűnbaknak a keresztényeket tette meg, akiket válogatott kegyetlenséggel, ezerszámra végeztek ki, ekkor halt meg Szent Péter és Pál is. Az ellene szervezett összeesküvések miatt elhatározta, hogy kiirtja a római arisztokráciát, rémuralmának még nevelője, Seneca is áldozatul esett (bár ő maga választhatta meg halálnemét). A görögrajongó uralkodó ezután Hellászba ment, ahol elindult az olimpián és minden számban (egyebek között az ő tiszteletére versenybe iktatott dal- és tragédiaversenyen is) győzött.

Külügyek, hódítások: Néró nem könyvelhetett el nagy sikerű hadjáratokat és hódításokat. Az egyetlen sikeresnek éppen csak nevezhető hadjárat Corbulo vezetésével Arménia ellen indult i.sz. 54-ben. Arménia új királya Nérótól vette át a diadémot, így a birodalom némi befolyást gyakorolhatott a terület felett.

Néro halála: Bukását a felkelések okozták és az, hogy a szenátus Caligulához hasonlóan megelégelte őrültségeit. A birodalom recsegett - ropogott, felkelés tört ki Judeában és Galliában, ám az ő legnagyobb gondja mégis művészetének csiszolgatása volt. Amikor Hispánia helytartója, Galba császárrá kiáltotta ki magát és fegyverrel indult Róma ellen, a szenátus Nérót a haza ellenségének nyilvánította. A császárnak menekülnie kellet. Magára hagyatva végül 68. június 9-én egy szabadosa kardjába dőlve lett öngyilkos. Néróval kihalt a Julius-Claudius ház, amely az első öt császárt adta a római birodalomnak.

Polgárháború: A Néró halála utáni fél esztendő polgárháborús időszak volt. Galbát ugyanis hamar meggyilkolták a praetoriánusok, mivel nem fizette ki számukra donatívumot (a testőröknek Claudius óta minden császár trónra lépésekor kifizette a donatívumot, ami támogatás volt, valójában kötelező lefizetés a katonai támogatásért.) Galba után császárrá választottak 3 parancsnokot is: a germán légiók parancsnokát Vitelliust, a testőrség jelöltjét Othot és a keleti légiók 60 éves parancsnokát Vespasianust.

Harmat Árpád Péter

Ajánlja ismerőseinek...