Római kori lovagság

/Horváth Péter/

A római kori lovagrend és a középkori lovagrend közt több a hasonlóság mint hinnénk, bár az igaz, hogy kontinuitást nincs köztük. Igenis mindkettő társadalmi réteg volt, a középkori lovagság is.

A középokri lovagi réteg fegyvernemként való definiálása téves, és eleve csak a mai tudásunk szerint a lovagság kialakulásának kezdő dátumaként felfogható Martel Károly vezette 732-es Poitiersi csata utáni évtizedekre mondható igaznak.

Ami a római kori lovagokat illeti:

mint az adóbérleti rendszer haszonélvezői, csak rövid ideig működtek, hisz mint tudjuk Julius Caesar betiltotta a publicanusok (lovag kori adóbérlők) működését, és a helyi közösségekre bízta az adók beszedését. Később Tibérius hozta létre a scriniumokat, köztük a az adókkal foglalkozó irodát, melyet a lovagi réteg működtetett, Claudiusig. Vespasianus az adószedést a procuratorokra és conduktorokra (nagybérlőkre) bízta, majd Hadrajannus idején az adószedés a kvestorok alatt dolgozókincstári ügyészek kezébe került.

A római kori lovagság, már Augusztus korától a nobilitas vezéroszlopa lett, és fokozatosan a szenátori rendhez közeledett, már Augustus idején közülük kerültek ki a helytartók (legalábbis a helytartók java) és a lovagi cenzus elérte a 400ast.

Egyértelmű, hogy a lovagi réteg képviselte azt a társadalmi bázist, ami túlélte a birodalom bukását, és a népvándorlással érkező új "barbár" elemekkel keveredve a megalakuló kora középkori államok - Nyugati gót királyság, Keleti gót királyság, Frank királyság, Burgund királyság Vandál királyság - nemességét képezte. Ez a nemesség széles réteg volt, de a hübérurukat lóval és fegyverrel támogatni tudókat Martel Károly idején, a 8. században már egyértelműen lovagoknak nevezhetjük.

Tehát felfedezhető egy fajta "áthidaló" összefüggés a negyedik, ötödik századi római lovagi réteg, és a 8. századi középkori lovagi réteg közt.

Ajánlja ismerőseinek...