A pun háborúk története

/Harmat Árpád/

A pun háborúk a Krisztus előtti 3. századra létrejött ókori nagyhatalmak: Róma és az Észak-afrikai Karthagó népe - a punok - közt zajlottak. (A pun állam, a mai Tunézia területén feküdt.) Az első pun háború tétje Szicília, Korzika és Szardínia szigeteinek birtoklása volt. A második pun háborúban a tét már magasabb lett: valamelyik nagyhatalom élete vagy végső bukása. Róma erős szárazföldi hadsereggel rendelkező köztársaság volt, mely az első pun háború kezdetére meghódította Itália egészét, és további hódításokra készült. Karthagó viszont egy kereskedő - ültetvényes réteg uralta államberendezkedéssel rendelkezett, melynek nagyhatalmi státuszát egy fizetett zsoldos hadsereg tartotta fenn. Leginkább tengeri hadereje volt jelentős, hiszen jelentős kereskedelmi kapcsolatai miatt komoly flottával rendelkezett. Karhago városát a föníciai Türosz hajósai alapították Kr.e. 814 –ben. Felemelkedése ezt követően kezdődött, és a Krisztus előtti 3. századra a Földközi-tenger legnagyobb kereskedő birodalma lett. Jól működő kapcsolatokat épített ki a görög városállamokkal, Egyiptommal, Föníciával és a Mediterránum szinte minden tengerparti államával.

Az első pun háború (Kr.e. 264-241):

A Róma és Karthago közt fekvő Szicília egyik része a punoké volt, a másik a rómaiaké. A furcsa helyzet önmagában hordozta egy közelgő háború lehetőségét. A háború Kr. e. 264-ben kezdődött. A rómaiak sikeres hadműveleteket folytattak a szárazföldön és elfoglalták a szicíliai Messana városát (Kr. e. 264), majd szövetségre léptek Siracusaval és Kr. e. 262-ben birtokukba vették Karthágó szicíliai birtokainak jelentős részét. Karthágó tengeri fölényének ellensúlyozására a rómaiak létrehozták hajóhadukat, amely fényes győzelmet aratott Mylaenál (Kr. e. 260) és Economosnál (Kr. e. 256). A rómaiak partra szálltak Észak-Afrikában, de Kr. e. 255-ben a karthágói zsoldos sereg megsemmisítő csapást mért rájuk. Ezzel a hadműveletek ismét Szicíliába tevődnek át. A rómaiak sikerei végül békekötésre kényszerítették Karthágót (Kr. e. 241), amely értelmében Róma megkapta Szicíliát Siracusa és környékének kivételével, és a karthágóiak nagyösszegű hadisarc fizetését vállalták. A vereség hatására a zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit Róma újabb területek elfoglalására használt fel (Szardínia és Korzika).

A másodk pun háború (Kr.e 218-201):

A második pun háborút az váltotta ki, hogy Karthágónak vissza akarta állítani nagyhatalmi státuszát, és revansot akart venni Rómával szemben. A karthágói sereg már Kr. e. 237-től Hamilcar Barcas, majd Hasdubal parancsnoksága alatt jelentős hódításokat hajtottak végre Hispániában. A karthágói sereg új főparancsnoka, Hannibál azonban átlépte az Ebro folyót is, mely afféle egyezményes  határvonalt képezett egy Rómával aláírt  megállapodás szerint. Kr. e. 219-ben elfoglalta Hispániában a Rómával szövetséges Saguntum várost, ami  végleg Róma megsértését jelentette és egy új háború kirobbanásához vezetett.

Hannibál Kr. e. 218-ban 100 000 főnyi seregével és 37 harci elefántjával Hispániából a Pireneusokon és az Alpokon át Itáliába vonult. A római sereg visszavonulásra kényszerült, majd súlyos vereséget szenvedtett Terebiánál (Kr. e. 218) és a Trasimenus-tónál (Kr. e. 217). A diktátorrá megválasztott Quintus Fabius Maximus Verrucosus a súlyos helyzetben az ellenfél erőinek meggyengítése érdekében halogató taktikát javasolt. Azonban az összecsapás hívei új ütközetet erőszakoltak ki: Kr. e. 216-ban Cannaenál a római hadsereg igen súlyos vereséget szenvedett. Hannibál előtt megnyílt az út Róma felé, de a város ostromáról lemondott. Időközben Karthágó oldalán hadba lépett Siracusa és Makedónia is, de a római sereg hadműveletei meggátolták aktív részvételüket. Az újjászervezett római hadsereg Scipio Africanus parancsnoksága alatt sikeres hadműveleteket folytatott Hispániában és Kr. e. 209-ben elfoglalta a karthágóiak katonai szempontból egyik legfontosabb városát, Új-Karthágót. Ezzel egy időben a rómaiak eredményes hadműveleteket fejtettek ki Itáliában is. Az utánpótlási lehetőségektől megfosztott Hannibál segítségére sietett öccse, Hasdubal, azonban seregét a Metaurus folyónál a rómaiak szétverték (Kr. e. 207). A sikerek lehetőséget teremtettek arra, hogy Scipio serege partra szálljon Észak-Afrikában, Karthágó közelében. A karthágói tanács ekkor visszarendelte Hannibált Itáliából. Kr. e. 202-ben az Észak-afrikai Zamánál lefolyt csatában Hannibál serege súlyos vereséget szenvedett. Kr. e. 201-ben Karthágó megalázó békét volt kénytelen kötni Rómával: elvesztette tengerentúli birtokait (Hispánia), nem viselhetett háborút Észak-Afrikában a római senatus beleegyezése nélkül, hatalmas hadisarc fizetésére kötelezték, a hadiflottát ki kellett szolgáltatnia a rómaiaknak.

Harmadik pun háború Kr. e. 149-146

A harmadik pun háborút Róma indította meg, amely féltékenyen szemlélte Karthágónak a békés időszakban elért gazdasági megújhodását. A háború kirobbanásához ürügyül szolgált az, hogy a rómaiak által támogatott numídiai király hódító törekvéseit a karthágóiak fegyveres erővel hárították el. Ezt Róma a Kr. e. 201-ben kötött béke megszegésének tüntette fel. A rómaiak Kr. e. 149-ben partra szálltak Észak-Afrikában és ostrom alá vették Karthágót. Két évig tartó eredménytelen ostrom után Kr. e. 147-ben ifjabb Scipio lett az ostromló sereg parancsnoka. Körülzárta a várost, a tomboló éhség megadásra kényszerítette végül Karthágót Kr. e. 146-ban. A várost a rómaiak lerombolták, az életben maradt lakosságát rabszolgának eladták, Karthágó birtokainak egy részét Africa néven provinciává szervezték, másik részét Numídia kapta meg.

Harmat Árpád

Források:

• Polányi Imre: Az ókori világ története.Tankönyvkiadó, Budapest, 1976
• Wikipédia: Pun háborúk

Ajánlja ismerőseinek...