A görög poliszok és a gyarmatosítás

/Harmat Árpád/

A polisz olyan vallási, politikai, kultúrális közösség, melynek lakói egy városias jellegű település köré csoportosulva saját vezetők, törvények és szabályok szerint éltek, és magukat megkülönböztették más hasonló településektől. A polisz gyakran egy magaslati erőd, akropolisz ("magas város") köré szerveződött, volt benne egy agora (piac), egy-két templom és egy gümnaszion. Ez a városias központ volt az asztü. A várost a kis-ázsiai görög államok gyakran fallal vették körül, a peloponészoszi poliszok lakói általában megelégedtek az akropolisz nyújtotta menedékkel. A khóra legértékesebb területe a síkvidék, a pedion volt, itt lehetett földművelést folytatni. A tengerparti rész, a paralia szintén művelés alatt állt, de ez biztosította a kapcsolatot a tengerrel a halászok, kereskedők, tengerészek révén. A hegyvidéki rész, a diakria nagyrészt lakatlan volt, itt voltak a bányák és ez volt sok mitológiai lény lakóhelye. A pedion és a diakria elmosódott határán a dombvidéken szőlőt termesztettek, illetve állatokat legeltettek. A pedion és a diakria volt együtt a polisz belső területe a mezogeia. A polisz szélső, járhatatlan területe volt az eschatia ("peremvidék"), ami a határőrvidék szerepét játszotta.

A poliszok egy része Krisztus előtt 800 körül gyarmatosításkokba kezdett a túlnépesedés, a meggazdagodás reménye miatt, és ennek során görög gyarmatvárosok jöttek létre a Földközi-tenger övezetében. A gyarmatosítás nyomán fellendült a kereskedelem, a hajózás, a gazdaság, és megjelent a pénz mint fizetőeszköz. Az első pénzérméket a Kis-ázsiai Lüdiában verette előbb Gügész király Krisztus előtt 700 körül. A görögök szinte azonnal átvették a pénzverés gyakorlatát. Argosz királya, Pheidón – i.e. 700 körül – nem elektronból, hanem tiszta ezüstből veretett, teknősbéka képét és alakját mutató érméket Aigina szigetén.

Az archaikus kor elején létrejött a görögséget összekötő három legfontosabb elem: a közös nyelv, a Krisztus előtt 776 -tól 4 évente megrendezett olimpiai játékok szokása, és a közös hitvilág. A görörgök hitvilágában Uranos és Gaja volt az ég és a föld istene. Gyermekük volt Kronosz és annak felesége Rhea. Kettejük házasságából született Zeusz főisten és testvérei: Poseidon (tenger ura) és Hádász (az alvilág ura). A 12 görög isten: Zeusz (igazság őre), Poseidon (tenger istene), Athéné (tudomány istennője), Afrodité (szerelem istennője), Hefaistos (erő istene), Hermész (pásztorok, kereskedők istene), Hesztia (tűzhelyet őrző istennő), Héra (házastársi hűség istennője), Apollón (tisztánlátás, művészet erkölcs istene), Artemisz (vadászat istene), Árész (öldöklés istene), Demeter (termékenység istene)

Az athéni demokrácia "előfutárai"

A gyarmatosítás hatására meggazdagodott egy olyan réteg a poliszokban, mely nem arisztokratákból, hanem közemberekből állt. A maggazdagodottak már politikai jogokat is követeltek, vagyis beleszólást a polisz irányításába. Így kialakultak a poliszt vezető testületek: népgyűlés, bulé (tanács), arkhónok tanácsa (areioszpagosz, a polis vezetőinek tanácsa) héliaia (népbíróság), sztratégoszok tanácsa. Az athéni demokráciát előkészítő első két fontos vezető Drakón és Szolón volt!

Drakón (i.e. 621-594):

Az athéni démosz és arisztokrácia közötti ellentétek kialakulása idején, Kr.e. 621-ben Drakón arkhón írásba foglalta a szokásjogot, és új törvényeket is alkotott. Az utóbbiak kegyetlen szigorukról váltak hírhedté (innen ered a drákói szigor kifejezés), ugyanakkor mindenkire nézve egyformán kötelezőek voltak és az arisztokrata bírák nem értelmezhették ezeket önkényesen. Azonban ezek a törvények továbbra is az arisztokratáknak kedveztek, de mindenképpen előrelépést jelentett a démosz számára.

Szolón (i.e. 594-570):

Kr.e. 594-ben Szolónt választották arkhónná. Érvénytelennek nyilvánított minden adósságot (az adósoknak nem kellett visszafizetniük tartozásaikat), és eltörölte az adósrabszolgaság intézményét. Ettől kezdve mindenki a vagyonával, és nem a szabadságával felelt tartozásaiért. A szegény parasztok „a terhek lerázásának” (görögül szeiszaktheiának) nevezték ezeket az intézkedéseket, ám nem sokáig hálálkodtak jótevőjüknek, hanem földosztást követeltek.

Szolón a származás helyett a vagyont tette meg a politikai jogok alapjának. Így az egyes tisztségeket azok is elérhették, akik nem születtek arisztokratának, de vagyonhoz jutottak. a lakosságot évi jövedelme alapján négy osztályba sorolta be. A leggazdagabbak, a legalább ötszáz mérő évi jövedelemmel rendelkezők alkották az első osztályt (ötszázmérősök, pentakosziomedimnoszok). A második osztályt lovasoknak (hippeisz) nevezték, valószínűleg azért, mert évi 300-500 mérő közötti jövedelmükből képesek voltak lovat tartani. Az ökörfogatosoknak (zeugitészek) nevezett harmadik csoportba 200-300 mérősök, a szegénynapszámosok (thészek) negyedik osztályába a 200 mérőnél kevesebb jövedelemmel rendelkezők tartoztak. E beosztás alapján fizették az adót, eszerint teljesítettek katonai szolgálatot, és ezen alapultak a politikai jogok is. Minden felnőtt athéni polgár részt vehetett a népgyűlésen és az esküdtbíróságok munkájában, de csak a három felső osztály tagjai tölthettek be tisztségeket.

Szolón az Areioszpagoszt a törvények felügyeletével és a tisztviselők ellenőrzésével bízta meg. Létrehozta a bulét (négyszázak tanácsa), amelybe a négy athéni törzs száz-száz személyt delegált, s amely előzetesen megtárgyalta a népgyűlés elé terjesztett javaslatokat.

Szolón hozta létre a phyléket, vagyis a korábbi nemzettségi felosztás helyett új közigazgatási egységek alakultak ki. Kezdetben még csupán 4 phylé létezett: Geleontes, Hoplétes, Ergadeis, Aigikoeis.

Hivatali idejének lejárta után Szolón külföldre utazott, nehogy reformjai visszavonására vagy továbbfejlesztésére kényszerítsék. Rendszerével csak a kézművesek és kereskedők voltak elégedettek, az arisztokraták a Kr.e. 594 előtti rendszer visszaállítására törekedtek, a hegyvidéken élő szegény parasztok pedig földosztást követeltek. A változtatáshoz azonban egyik csoportnak sem volt elegendő ereje.

Harmat Árpád

Ajánlja ismerőseinek...