Mátyás király háborúi, külpolitikája

/készítette: Sásdi Tamás/

A török-magyar viszony Hunyadi Mátyás idején

II. Mehmed 1459 nyarán befejezte Szerbia meghódítását. 1462 tavaszán a szultáni hadak elűzték IV. Vlad havasalföldi vajdát. II. Pius pápa kezdeményezésére 1459-ben Mantovában kongresszus nyílt keresztes had szervezése céljából. Az összefogást nem sikerült tető alá hozni. A bosnyák király 1462 telén felmondta az engedelmességet a Portának, mire a szultáni hadak 1463-ban egy hónap alatt legázolták. Mátyás tétlenül szemlélte Bosznia bukását. 1463.09.13-án kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött Velencével, amelynek elevenébe vágtak II. Mehmed moreai hódításai.

A szultáni had elvonulása után Mátyás serege alaposan végigdúlta Szerbia nyugati részét. Bosznia legerősebb várát, Jajcát, 1463.12.26-án vette be. II. Mehmed következő évben ugyanitt próbálkozott, sikertelenül, majd 1464.08.22-én Mahmud nagyvezírre bízta a vár körülzárását.

A magyar sereg egyik része 1464 októberében nyomult be Északkelet Boszniába, és ott elfoglalta Szrebenik várát. Közben Mahmud nem boldogult Jajcával, kisebb várak visszavételével kárpótolta magát.

1464 után Mátyás továbbra is készült a török elleni harcra. Támogatás megnyerésére diplomáciai erőfeszítéseket is tett a pápánál, Velencénél és másoknál. De csak határszéli küzdelmekre került sor, innentől 1520-ig állóháború jellemzi a török-magyar viszonyt. Ennek kialakulásának alapja a magyar határvédelmi rendszer volt. A török 1469-83-ig legalább 8 ízben tört be osztrák területre. Végigrabolták Krajnát, Stájerországot és Karintiát. A törökök általában bántatlanul vonultak keresztül a magyar területeken. Időnként Magyarországot is támadta a török. 1474 februárjában felgyújtották Nagyváradot. A 70-es évek elején Törökország keleti szomszédja, Uzun Haszán türkmén fejedelem udvari orvosát, Izsák béget Európába küldte, hogy szövetséget hozzon létre a török megtámadásához. Mátyás és Velence a szövetség mellett voltak. Mire a tárgyalások eredményre vezethettek volna, Uzun Haszán döntő vereséget szenvedett a töröktől. Mátyás 1475 őszén a teljes magyar haderővel megindult Szabács ellen. 1476.02.01-én bevették a várat. A következő években főként a román fejedelemségek területén folytak a törökökkel harcok. 1479 elején Velence békét kötött a törökkel, Magyarország egyedül maradt velük szemben. Nyáron már a Dél Dunántúlon rabolnak a törökök, ősszel pedig Erdélybe tört be Isza bég vezetése alatt egy nagyobb török sereg. A kenyérmezei síkon szállt velük szembe Báthori István, és a túlerő legyőzte volna, ha nem Kinizsi Pál érkezik meg a temesi ispánság haderejével.

A török támadásai magyar ellenakciókat követeltek. Tavasszal Nagy István moldvai vajda támadást intézett Havasalföld ellen. Ősszel Mátyás vezetésével Boszniába, Kinizsi vezetésével pedig Szerbiába törtek be a magyarok. A török front jelentősebb hadi eseményei 1483-ban zárultak le. Ekkor a magyarok szétverték az Ausztriából hazatérő török rablócsapatokat. Ugyanebben az évben Mátyás fegyverszünetet kötött az új török szultánnal, II. Bajeziddel (1481-1512). Ez nem jelentette azt, hogy a végeken elhallgattak volna a fegyverek. Mindkét oldalról gyakran csaptak át a másik területére, arra azonban ügyeltek, hogy e csatározások nyomán ne lobbanjon fel a háború. A béke lejárta után 1488-ban azt újabb két évre meghosszabbították. Eszerint a törökök a király tudta nélkül nem vonulhatnak át magyar területen, nem segíthetik meg a király ellenségeit, biztosítják viszont a két fél közötti kereskedelem szabadságát.

A cseh háborúk

A Mátyás Podjebrád György közötti szerződés alapján létrejött magyar-cseh kapcsolat az 1460-as évek közepére elhidegült. Podjebrád Katalin 1464 februárjában meghalt. A magyar király és apósa között kül-és belpolitikai ellentétek keletkeztek. Podjebrád nem támogatta kellőképpen vejét a császár ellen, és más téren is ellentétbe került a magyar érdekekkel. Cseh csapatok gyakran törtek be Magyarországra. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a Szentszék 1465-től a cseh király letételén munkálkodott, és ebben a császár is támogatta. Örökösödés címén a lengyel Jagellók lettek a jelöltek, akik Mátyás számára is veszélyt jelentettek. A lengyel király szerencsére a Német Lovagrenddel volt elfoglalva. Miután a magyar-cseh ellentéteket diplomáciai úton akarták rendezni, Mátyás egy volt zsoldoskapitánya, Jan Svehla 1466-ban közel egy évig Kosztolány várából rabolta a környéket. Mátyás csak egy év múlva tudta legyőzni.

Podjebrád nem tartott attól, hogy megromlana a viszonya Mátyással, azonban ő már 1465-ben azt válaszolta II. Pál pápának, hogy a Szentszék kívánságára kész a csehek ellen is harcolni. Podjebrád Viktorin 1468 elején hadat üzent a császárnak, aki Mátyás támogatását kérte. 1468 elején Mátyás hadat üzent Viktorinnak. Mivel a lengyelek a Német Lovagrenddel voltak elfoglalva, a cseh katolikus szövetség is Mátyáshoz fordult, aki 1468 tavaszán védelmébe vette őket. A háború elején Mátyás Ausztriából hamar kiverte a cseheket, cseh területen már hosszabban kellett küzdenie. Hosszadalmas küzdelemben a cseh korona katolikus többségű tartományait, Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot sikerült megszállnia. Egy éves háborúskodás után a katolikus cseh rendek Mátyást Olomoucban királlyá választották. Sikerült Viktorint is elfogni. Az eretnekség miatt a trónjáról letett Podjebrád most a lengyelekhez fordult és nekik ajánlotta fel a trónt.

1469-ben fordult a hadiszerencse és Mátyás került szorongatott helyzetbe. Ez arra kényszerítette, hogy kedvező békeajánlatot tegyen Podjebrádnak, és megkérje a lengyel király lányának a kezét, hogy a Jagellók trónigényét kivédje. Mindkét részről elutasítással találkozott. Ezt tetézte III. Frigyes viselkedése, aki nem fizette ki a csehek ellen nyújtott segítséget és nem is erősítette meg Mátyás cseh királlyá koronázását. 1471 tavaszán meghalt Podjebrád, a cseh rendek Jagelló Ulászlót választották királynak. Ezzel kirajzolódott a Mátyás ellen irányuló osztrák-cseh-lengyel szövetség. A Vitéz-féle összeesküvés így is rászabadította az országra Kázmér herceget, akit sikerült kiverni az országból és nemsokára a lengyelekkel is békét kötött. Az viszont várható volt, hogy Ulászló vissza akarja szerezni az elfoglalt cseh területeket.

Szerencsére Frigyes anyagi gondok miatt kimaradt a harcból. Ősszel Kázmér és Ulászló két oldalról megtámadta Sziléziát. Mátyás már várta őket és csapataival elpusztította Sziléziát, hogy ellenfelei ne jussanak ellátáshoz. Közben Szapolyai Istvánt és Kinizsi Pált Lengyelország pusztítására küldte. Ez már fegyverszünetre kényszerítette a lengyeleket. Az 1470-es évektől már igyekezett Mátysá véget vetni a cseh háborúknak. Fő célja elsőként Lengyelország elszigetelése volt, ezért szövetséget kötött a Német Lovagrenddel. A háborúskodásnak az 1479 nyári olomouci csúcstalákozó vetett véget. Megegyeztek, hogy mindkét király használja a cseh királyi címet, az országot pedig a status quo alapján osztják meg: Csehország Ulászlóé, Morvaország, Szilézia és Lausitz pedig Mátyásé lett. Mátyás halála esetén Ulászló 400.000 forintért visszaválthatja a tartományokat. 1479-ben a lengyelekkel is békét kötött Mátyás, ennek értelmében lemondott északi szövetségeseinek támogatásáról.

Az osztrák háborúk

A császárral való viszony kezdetben békés volt, majd a cseh háborúk alatt megromlott. A császárral ellenséges osztrák főurak és főpapok többször is Mátyás védelme alá kerültek. Mátyás először mérgében üzent hadat Frigyesnek: a legfőbb ok az volt, hogy Frigyes nem erősítette meg a cseh királyi címét. Az 1477-es háború folyamán Mátyás csapatai számos osztrák várost elfoglaltak. A pápa közbelépésére 12.01-én megkötötték a korneuburg-gmundeni békét. Ennek alapján a császár Mátyásnak adta a cseh királyságot, és a választófejedelmi jogokat, 100 ezer forint hadi kárpótlást ígért, és megkegyelmezett a lázadóknak.

Egy kis törökellenes kitérő után Mátyás újra Frigyes ellen fordult. A választófejedelmek ugyan a császár mellé álltak, azonban Ulászló ezúttal kimaradt a buliból. Őt és a lengyel királyt óvatosságra intette Mátyás és III. Iván orosz nagyfejedelem közeledése egymáshoz, amiből nem lett semmi. Mátyás itáliai politikája miatt a pápasággal is szembekerült.

Ezúttal most a salzburgi érsekség személycseréje okozta a hadakozás tárgyát. Frigyes Beckensloert támogatta, míg a régi érsek, Rohr Mátyáshoz fordult segítségért és hozzájárult ahhoz, hogy az érsekség kiterjedt stájerországi, karintiai és krajnai birtokait a magyarok szállják meg. A királyi csapatok ezek mellett még pár várost elfoglaltak, így lett magyar város Potoly (Ptuj), Regede (Radkersburg) és Fölöstöm Fürstenfeld). Rohr ennek ellenére csak 1482-ig tarthatta meg érsekségét, ekkor adta át Beckensloernek.

Bár 1479 óta hadiállapot volt a két uralkodó között, egy darabig nem folyt küzdelem. 1482-ben Mátyás hadat üzent és hadvezérei sorra foglalták el Alsó-Ausztria legfontosabb városait és várait. Ostrom alá vette Bécset is, amely 1485.06.01-én adta meg magát. Bécsúlyhely 1487-ben került Mátyás kezére.

Látványos hadi sikerei dacára Mátyás nem rendelkezett szilárdan Alsó-Ausztriával, Karintiával és Stájerországgal. Uralma az elfoglalt városok és várak környékére, osztrák híveinek magánbirtokaira korlátozódott, a köztes területek a császár híveinek ellenőrzése alatt maradtak. Mátyás kész volt visszaadni Karintiát és Stájerországot, ha a császár elismeri természetes fiát, Corvin Jánost Bosznia és Horvátország királyának. Alsó-Ausztria visszabocsátásért pedig túl magas díjat szabott ki. Nagy csapás volt Mátyásnak, hogy az 1486 februári birodalmi gyűlés III. Frigyes fiát, Miksát választotta császárutódnak.

Sásdi Tamás

Ajánlja ismerőseinek...