Merénylet kísérlet Károly Róbert királyunk ellen

/készítette: Rosu Mária/

Károly Róbert harca a kiskirályok ellen

Az utolsó Árpád-házi király, III. András halála után (1301. január 14) egy ideig harc folyt a magyar trónért a jelentkezők közt, ám végül Károly Róbert győzedelmeskedett, és az első, sebtiben véghezvitt 1301 -es koronázása után 6 évvel, 1307. október 10-én végre a rákosi országgyűlés is (hivatalosan) királlyá választotta.

Károly Róbert harca a kiskirályok ellen

Merénylet kísérlet Károly Róbert ellen (1330)

Az hogy Károly Róbert Fehérvárral, Esztergommal vagy Budával szemben Visegrádot választotta székhelyéül, mutatja, a király mennyire nem kedvelte a “hagyományokat“. Korlátlan uralkodása és intézkedései (országgyűlések eltiltása, az Árpád-házi királyok biztosította nemzeti szabadságok “megnyirbálása“ és az egyházi rend ellen tett lépései) ellen a püspöki kar kétszer is panaszlevelet terjesztett fel Romához, megjegyezve, hogy sokak elkeseredése lázadásba fog torkollani.

Az utolsó fegyveres szembenállás Csák Máté egyik bizalmi emberének Zách Feliciánnak a nevéhez fűződik, aki 1330 április 17-én kísérlet meg merényletet az Anjou uralkodó ellen. A merénylet megtorlása elrettentő figyelmeztetés volt a többi nagyúr felé, ugyanis Felicián testének darabjait különböző városokba, fejét Budára küldték intő példának. Gyermekeit kivégezték, Klára nevű lányát borzalmasan megcsonkítva városról városra hurcolták és azt kellett kiáltoznia: "Így jár, aki hűtlen lesz a királyhoz!" Felicián rokonságát ezenkívül harmadíziglen halálra ítélték, távolabbi rokonait pedig jószágvesztéssel sújtották.

A források így szólnak a merényletről

A két adománylevél kivonatos fordítása: /Sándor fia János adománylevele 1336 márciusából/

" Karolus, Dei gratia,……..midőn János étekfogói teendőit a mi személyünk és a velünk ebédelő királyné előtt végezte volna, akkor a gonosz és ravasz Felician, Zaah fia a Zaah nemzettségből, vakmerően a mi vérünkre, valamint hitestársunk és szeretett fiaink vérére áhítozva, teljesen ki akarta a királyi sarjadékot írtani, kivont karddal rohant reánk, nőnkre és gyermekeinkre……a királyné asszony jobb kezének ujjait levágta, a mi jobb kezünket súlyosan megsebesítette és fiaink egyikének hajfürtkeit is leszelte: a nevezett János megmentett minket elszánt gyorsasággal a veszélytől. Földre terítette Feliciant, s többször átszúrva őt hegyes tőrével, pokolra küldte az ördögökhöz….Midőn pedig mi az összes magyar nemestől és országnagyoktól egyhangúlag hozott mertorló ítéletet követeltünk, azon országnagyok és a nemesség egész gyülekezete úgy ítéltek, hogy nemcsak Felician és fiai, leányai, hanem az ő nemzetségéhez tartozók valamennyien harmadiziglen halállal büntessenek…." (Fejér:Codex diplomaticus…VIII/4, 157-159)

Pál országbíó adománylevele 1341-ből.

" Nos Carolus, Dei gratia, Rex Hungariae,......Somogy megyei jószágokat, melyeket a Zaah nemzetségbeli Zopa Pál fiai bírtak, elsősorban azért, mert mikor mi a felséges Erzsébet királyné hitvesünkkel, egykor László lengyel király leányával és szeretett fiainkkal Loyus és Andrea hercegekkel az udvari teremben együtt voltunk, a nevezett Zaah nemzetségbeli infelix (boldogtalan) Felician.....kirántva kardját nekünk, természetes urának és a királynénak vérét ontotta, de az egész királyi sarjadék kiirtására törekedett, amiért fiával együtt szörnyű halállal bűnhődött és a kutyák falták fel testét…Ekkor a Zaah nemzetség birtokai ...kezünkre jutottak…." (Fejér:Codex diplomaticus.... VIII/4, 490-491)

Felicián nagyúr családján véghezvitt kegyetlenkedésre a Biblia szavai is adhatnak néni magyarázatot. " ... Az atyák vétkéért még a negyedik nemzedéknek is bűhődnie kell (Exodus 20:5)"

A merénylet kísérlet megtorlása

Az országnagyok azon határozata, hogy fel kell kutatni és megbüntetni minden olyan személyt akinek tudomása lehetett Felician készülő merényletéről, talán nem minden anyagi érdek nélkül került be a szentenciába. Számtalan visszélés, önérdekű feljelentés történhetett, hogy a „bemártottak” birtokait megszerezhessék. Feltehetően kicsikart vallomások nyomaira bukkanunk Károly 1331 szeptember 29-én kiadott adománylevelében, melyben palásti Bors családjából származó Kopai - Zach Felician veje - és testvérei birtokait udvari szolgájának Besenyő Györgynek adományozza, aki a palásti testvérek kézrekerítésében segítkezett. Palasti Bors fiait latorságért is „megjelölték”. Tehát voltak akik vallották hogy a palásti fívérek birtokaikat rablással, hatalmaskodással vagy erőszakkal szerezték. A király Kopai összes rokonát hűtlennek és érdemtelennek nyilvánította, majd örök hallgatásra ítélte őket (a vérítélet által sújtottak elkobzott vagyonára nem tarthattak igényt).

"... Károly... Borsnak, a hozzánk rendkívül hűtlen fiai, alik vérünk ontását és kedves házastársunk, a királyné kezének megcsonkítását elkövető átkozott emlékű rokonuk, a Zaah nembeni Zaah fia Felician bűnében részesek voltak, és Borsnak ugyanazon fiai még nyilvános latorság vétkében is megjelöltettek, ezért akasztófán lelték halálukat..”

A Zah (Zách) nemzettség üldöztetése:

A Zah (Zách) nemzetség birtokainak „megkívánása” hosszú évekig folyhatott. 1341-ben nagymartoni Pál országbíró feljelenti a somogymegyei Zopa Pál fiait, Jánost és Miklóst, és elkéri azok jószágait, hivatkozva a Zach nemzetségbeli származásukra. A vármegyei békebírák viszont bátran oltalmukba vették Zopa Pál fiait az országbíróval szemben. (Fejér: Codex Diplomaticus...VIII/4, 490)

Ennek a “hagyománynak” szab gátat 1351-ben Nagy Lajos az Aranybulla felújításával. A halálos büntetéssel sújtott személyek rokonai sértetlenek maradnak mind személyileg mind vagyonilag: ”Si quis nobilis ordine iudiciario…in poena…sententiae capitalis…convictus fuerit,...filii, fraters, proximi, sorores et uxores...non debent aggravari, sed in possessionibus, dominus et bonis iprorum quieti et pacifici permaneant – Ha akik nemes ítélőbírói rendeletben….büntetésül …fővestésre ítéltettek…(és vétkeiket) reájuk bizonyították… fiaik, testvéreik, hozzátartozóik, nővéreik és feleségeik…nem tartoznak súlyosbítással, maradhatnak birtokukban, otthonukban és javaikban nyugalomban és állandó békében.”(9. és 10. cikkely)

Az ítélet szövegét nem az eredeti példányból ismerjük, hanem annak egy XVI-dik századi másolatából. A másoló, a történetíró Istvánffy Miklós a dokumentum margójára feljegyezte, habár az évkönyvek hallgatnak Felician indítékáról, az öldöklés általánosan ismert oka Zah Klára elcsábítása, melyet “per manus traditia fama fert, et cythare dis ad lyram canitur - a hagyomány keze szóbeszéddé formált, és gitárral gazdagítja, lírán énekli azt.”

Felician mester bevádolta a Pozsony vármegyei főispán előtt egy French nevű serviensét, aki őt állítólag megkárosított, eltulajdonított tőle száztizenhárom ezüstmárkát. A vádlott magát ártatlannak mondta, így az ügyet a király színe előtt, Visegrádon, párviadal által voltak kötelesek eldönteni. Személyesen, lovon és hadifegyverzettel felszerelve. Ám a párviadal helyszinén, a zászlós urak és a nemesek, valamint Pál országbíró (a királyt képviselte) közbevetésére megegyeztek abban, hogy ha Felicián mester (aki már csak száz márkát igyekezett behajtani serviensén) megjelenik a nyitrai káptalan előtt és ötvened magával- nemesekkel- esküt tesz, hogy French a száz márkát eltulajdonította, akkor szerviensének ezt az összeget meg kell fizetnie. Felician mesternek nem sikerült a kívánt számú nemessel megjelennie, így a követelt összegből csak hatvan girára tarthatott igényt. Serviense viszont ezt a summát sem bírta egy összegben lefizetni így egy újabb megegyezés jött létre köztük, a királybíró előtt, miszerint French a maradék huszonegy girát tizenkilenc nap múlva fogja Felicián mesternek megfizetni. Ha közben Felician meghalna, akkor a pénz, az országbíró színe előtt, Felician nevű fiának fogja átadni (Magistro Feliciano, vel si ipse medio tempore decederet, tunc Feliciano filio suo).
(Zichy kódex I. 324, 333 )

„.....anni domini MCCCXLIII, venne a Roma la reina de Ongaria, madre de lo re Ludovico de Ongaria, e’ de Andrea re di Puglia suo fratre... – 1343-ban Romába jött Magyarország királynéja, Lajos Magyarország királyának és testvérének, András, Puglia királyának az anyja....” mondja a krónikás, majd a merénylet elbeszélésével folytatja:

„ Feliciannak volt egy leánya, Erzsébet, ki a királyné udvari kiséretéhez tartozott (Elisabetta per compagnia de la reina...in corte regale) A király unokaöccse (lo quinato de lo re) a királyné segítségével meggyalázta a leányt. Eljött az idő, hogy atyja a királynétól hazavigye, férjhez adja. Erzsébet azt mondta: Nem illik, hogy férjhez menjen az, kinek becsülete a király árnyékában elveszett. Hallván ezt Felician, felháborodott.....Ifiú lovag fiával azonnal a királyhoz indult, hogy beszéljen vele...”

A következőkben a krónikás átkölti az általánosan ismert történetet. Felician, mivel a királyt nem találja mert az táborba szállt, utána megy, feloldozást kér a király gyóntatójától, aki nem érti miért kéri azt, ám megadja neki. Felician áthatol a királyi sátrat védő sáncokon, bebocsátást kér a királyhoz, miközben fiát kívül hagyja (Stà qui!) és felkészíti az elkövetkezőkre - „ Ha zajt hallasz, vágtass, lovad jól fog vinni.”, majd belép az épp ebédelő királyi családhoz. A mit sem sejtő király Feliciánhoz szól: „ Megtaláltad, bolond, Csehországban az acélt melyet nekem igértél ?” Felician felemelte kardját két lábnyira (piu de doi piedi) a király feje fölé és lesúlytott. A királyné kezével fogta fel a csapást. „ Atya és fiú együtt haltak meg Erzsébet nyelve miatt”

Fontos apróságot is közöl a krónika írója, a királyné ujjai a második izületnél voltak lemetszve (talán láthatta a királyné csoka kezét) és nem tőből.”Questa donna havea quattro miesedeta de la mano ritta”

Rosu Mária

Ajánlja ismerőseinek...