A középkori Magyarország művelődéstörténete

/készítette: Sásdi Tamás/

Az Árpád-kor

Építészet: Az államalapítás után hazánkban is meghonosodott a román építészeti stílus, de szinte semmi nem maradt meg mára. A legtöbb nagy építkezést csak írásos emlékeinkben találhatjuk meg, pl. a székesfehérvári háromhajós bazilika, amit Géza alatt kezdtek el építeni és Szent István alatt fejeztek be. Ez volt az Árpád-házi királyok temetkezési helye is. A kőfaragás fejlettségét mutatják a székesfehérvári székesegyházban épen maradt síremlékek, köztük Szent István márvány koporsója.

A gyulafehérvári, román stílusú püspöki székesegyház az 1100-as évek végén kezdett épülni és a tatárjárás idején fejeződött be. Napjainkban is jó állapotban találhatjuk meg a tihanyi apátsági templom 1055-ben épült altemplomát.

Leggazdagabb díszítése a pécsi székesegyház altemplomának lehetett, ahol komoly kőfaragó műhely létezhetett a 11. század végén. A román korszak legjelentősebb emléke a III. Béla számára épített esztergomi királyi palota, az érseki palota és a vele szomszédos egyház lehetett volna, de sajnos kevés maradt belőle napjainkra. Stílusában már észrevehető a gótika is.

II. András alatt dolgozott hazánkban Villard de Honnecort, a század leghíresebb építésze. Ő tervezte Gertrúd síremlékét, Székesfehérvárott egy templomot és egy kolostort is. Ezekből napjainkban már csak Gertrúd koporsójának maradványait tekinthetjük meg, a többi elpusztult. A korszakban megmaradt templomainkat a román kor idején kezdték építeni, de a gótikus korban fejezték be. Ezeket Lébényben és Jákon találhatjuk meg.

A tatárjárás alkalmával az óbudai királyi székhely megsemmisült. IV. Béla elhatározta, hogy védettebb helyre épít új palotát. Erre legalkalmasabbnak a mai budai Vár hegyét találta. A vár 1250-ben készült el. A Várban számos polgárház mellett megépült a mai Mátyás templom helyén a Boldogasszony templom.

Írásbeliség: Korai írásos emlékeink a keresztény kultúrához és a latin nyelvhez kapcsolódtak. Az írni-olvasni tudás és a kódexmásolás természetesen az egyház keretein belül zajlott. A kódexek témája is vallásos volt. A frissen szerveződő egyházi intézményeknek könyvekre volt szükségük. Ezeket a térítő papok hozták magukkal. A későbbiekben a kolostorokban másolták a szerzetesek a mintapéldányokat. Az írásbeliség elsődleges helye a kolostor volt, de a 11. századtól a király környezetében is voltak írástudók, sőt hivatalosan is készítettek történeti munkákat. Az első jelentős történetíró III. Béla udvarában élt, nevét nem ismervén Anonymusnak hívjuk.

Hiába volt az egyház kezében a kultúra. Számos főpap tudatlansága szemet szúrt a kortársaknak. Csak a legjobbak folytattak irodalmi munkásságot. Bernát spalatói érsek a 13. század elején eretnekek elleni összeállítást és szentbeszédgyűjteményt készített. Magyar Pál gyóntatási kézikönyvet írt

A 13. században terjedt el Magyarországon a lovagi műveltség, amely a kultúra világiasodását jelzi. Elterjedt a lovagi fegyverzet és harcmodor, lovagi tornákat rendeztek. Terjedt természetesen a lovagi irodalom is, amelyről kevés emlék maradt. Ezt pótolta a szóbeli epikus költészet.

Legfontosabb nyelvemlékeink ebből a korszakból a Halotti beszéd és könyörgés (1195) és az Ómagyar Mária siralom (kb.1300)

Halotti Beszéd és Könyörgés: A jelenleg ismert legrégibb magyar nyelvű szövegemlék, mely a Pray kódex 154a lapján maradt fenn. Ezt az egyházi könyvet elsőnek 1770-ben Pray György ismertette, és művében néhány soros szemelvényt is közölt a nyelvemlékből. A kódexet első ismertetőjéről nevezték el. A Pray kódex több részből áll. Az utolsó rész utolsó előtti fejezete a Halotti Beszéd és Könyörgés, nyelvi és irodalmi szempontból egyaránt jelentős szövegemlékünk. Jelentőségét növeli, hogy egyben a finnugor nyelvek első összefüggő szövegű nyelvemléke.

A halotti beszéd a szertartási rend értelmében a koporsónak a sírba lebocsátása és szenteltvízzel való meghintése után hangzott el. A korabeli pap egy felkiáltó mondathoz kapcsolt kérdő mondattal a halál megrendítő komorságát idézi fel, s a kérdésre adott válasszal bizonyítja, hogy mindnyájan „por és hamu vagyunk”. Hogy a bűn végzetes voltát igazolja, feleleveníti a paradicsombeli tilalmakat, Ádám bűnbeesését és következményeit. Ezt az elmélkedő részt újra egy rövid kérdés és gyors válasz zárja le, majd egy figyelmeztető gesztussal mutat a sírgödörbe: egy ember sem kerülheti el „ez vermet”, mert mindnyájan felé  közeledünk. Befejezésként imádkozásra szólítja fel a hallgatóságot a szegény halott bűnös lelkéért.

A beszéd bővelkedik retorikai elemekben: különösen erős a hármas figura etymologica: „halálnak halálával halsz”.

Ómagyar Mária siralom: Magyar nyelvű irodalmunk második jelentős emléke. Ez az első fennmaradt magyar vers, melyet egy észak olaszországi városban tanuló magyar dominikánus szerzetes írta-fordította Geoffroi de Bretenil latin himnusza nyomán. A magyar verset 1922-ben fedezték fel.

A vers a leuveni kódex 134. Lapján található. A vers szövegének nagyobb része szabad szemmel alig olvasható, mert a pergamenről mint érthetetlen nyelvű írást valamikor kidörzsölték.

A vers magyar költője jól megérezte, hogy a latin sorok két ritmikai egységre oszlanak, s végig kétütemű sorfajban írta meg a maga költeményét. A magyar hangsúlyos ütemben a hangsúlytalan szótagok száma ekkor még kötetlen volt, s ez változatosabb sorok létrehozását tette lehetővé. Legelső versünkben már fejlett rímek találhatók.

A versben Mária E/1-ben szólal meg. A legnagyobb szenvedést átélő asszony tehetetlen kétségbeesésben vergődik. Hol önmaga nyomorult állapotát zokogja el, hogy pedig fiát szólítja meg anyai becézgetéssel, illetve a halált kérleli, majd pedig Jézus kínzóihoz könyörög kegyelemért. A vers befejezésében feltör a tébolyult anyai sikoly: ha már nem mentheti meg egyetlen fiát, legalább osztozni akar vele a halálban.

Könyvkultúra: A legkorábbi egyházi könyvtár Pannonhalmán létesült. A könyvtár könyvanyagáról egy 1093-as oklevél tanúskodik, melyet Szent László íratott össze. Ebben 80 könyvet sorolnak fel, fele liturgikus rendeltetésű, de több ókori klasszikus mű címét is megtaláljuk, pl. Cicero, Lucanus, Cato műveit. A könyvtár anyaga többször tűzvész áldozata lett. A hajdani állomány szinte teljesen elpusztult. Nagy mennyiségű könyvanyaga volt még a bakonybéli és a pécsváradi bencés kolostoroknak. A ciszterciták és a premontreiek is rendelkeztek könyvtárral, de könyvjegyzékük nem maradt fenn.

Az első királyi könyvtár Könyves Kálmáné lehetett, akinek valószínűleg nagyon sok könyve volt. Kálmánon kívül a többi Árpád-házi királynak valószínűleg egy könyve sem volt.

Fontosabb kódexek: Létezett egy ősgesta, ami elveszett. Ez alapján tudták, hogy a magyarság egy része keleten maradt. Julianus barát ebből tájékozódhatott útja előtt. Szövegrészei későbbi krónikákban fennmaradtak.

A Tihanyi apátság alapítólevele nem kódex, csak egy levél, azonban az első magyar nyelvű írott mondatot tartalmazza.

A Pray-kódex szövegrészletei a 12. század közepétől a 13. század elejéig keletkeztek. Ebben találhatjuk meg a Halotti beszéd és könyörgést, de szerepelnek benne a pozsonyi évkönyvek 897-1187 között, a magyar királyok névsora 1210-ig, időszámítási naptár, orvosi tanácsok, húsvéti misztérium játék, törvényszövegek. A nevét a felfedezőjéről, Pray György jezsuita szerzetesről kapta, aki Pozsonyban talált rá.

Első történeti művünk Anonymus Gesta Hungarorumja. A mű III. Béla ismeretlen nevű történetírójának, bizonyos „Mesternek mondott P”-nek az alkotása. A Gesta a magyarok eredetét írja le a kezdetektől a honfoglalásig, természetesen keresztény szempontok alapján. Győrffy György szerint Anonymus saját korának viszonyait vetíti vissza 200 évvel korábbra.

Kézai Simon 1282-85 között írta meg krónikáját. IV. (Kun) László udvari papjának műve a legnagyobb hatású történeti munka a magyar középkorban. Ő írta meg a hunok történetét, akiket azonosít a magyarokkal. A hunok bejövetelét a Kárpát medencébe a magyarok első bejövetelének tartja, a honfoglalást pedig visszatérésnek. A Krónikában semmi jel nem utal arra, hogy tudott volna Julianus útjáról. Krónikáját saját koráig írta meg.

A leuveni kódex az 1200-as évek vége felé keletkezhetett, prédikációkat tartalmaz. Ebben található meg az Ómagyar Mária siralom.

Az Anjou-kor

Lajos számos jelből következtethetően lovagkirálynak tartotta magát. Arra törekedett, hogy a lovagi erények megtestesítője legyen. Számos csatában adta tanújelét, hogy rendelkezett az audacia (halált megvető bátorság) lovagi erényével.

Lovagkirályként jelent meg Lajos az uralkodásáról szóló irodalmi alkotásokban. Feltételezhető, hogy a 12. század végén görögből magyarra fordított Nagy Sándor regényt Lajos korában átdolgozták. A magyar szöveg ugyan nem maradt ránk, de a magyarból készült délszláv fordítások szövegei olyan részleteket őriztek meg, amelyek a görög eredetiből hiányoznak, viszont a Lajos kori magyar eseményekhez kapcsolódnak. Az átdolgozás nyilvánvaló oka az lehetett, hogy Nagy Sándor alakja hasonlítson Lajoshoz. Lajos korában keletkezett az a gesta, amely az 1345-55 közötti évek történetéről adott képet. Nem kétséges, hogy a szerző ferences volt, ám kiléte bizonytalan, ezért Névtelen Minoritának nevezik. Gestáját novellisztikus előadásmód jellemzi, munkáját számos érdekes epizód fűzi össze. A lovagi epika elemei a ferences hitszónok anekdotizáló hajlamával keveredtek. A számos valószínűtlen és csodás elem mellett a magyar lovagkor is megjelenik művében.

Lajos korának teljes történetét feldolgozta Küküllei János, I. Lajosról szóló életirata (vita). Munkáját két részletben írta. Az első 25 fejezetet az 1360-as évek közepén, a többi 30-at pedig Lajos halála után. A vita előszavában a lovagkirály legfontosabb ismérvének a hírnevet tekintette. A jó hírnév elnyerésében Nagy Sándort állította Lajos elé példaként. A nápolyi hadjáratok Küküllei írása révén váltak a magyart lovagság heroikus hadi vállalkozásaivá.

Lajos korában véget ért a krónikaírói tevékenység, amely az ősgestával vette kezdetét, és számos Árpád kori uralkodó országlása alatt folytatódott. Ennek a magyar krónikának 1332-33-ban készült el rövid változata egy budai ferences szerzetes munkájának eredményeképpen. Egy másik krónikás, talán Kálti Márk 1358-ban kezdett hozzá a magyar krónikák újraszerkesztéséhez. Meglelte azt a korai anyagot, amelyet az előző szerkesztők kihagytak a krónikából, s amely elsősorban a 11. század második és a 12. század első felére vonatkozó anyagot tartalmazott. Kálti interpolálta ezt a részt, s a kezéből kikerült krónikás alkotás középpontjába Salamon és a Béla fiak harca és története, valamint Szent László uralkodása került. Kálti új bevezetést írt a krónikához, melyben a lovagkirály Lajosról eszményképét vázolta fel. Felidézte a magyar királyok nevezetes háborúit.

A Kálti által szerkesztett eredeti kézirat elveszett, de krónikaszerkesztését számos másolat megőrizte. Ezek sorából legbecsesebb a Képes Krónika kódexe, amelynek miniatúrái a korabeli európai művészet élvonalába emelnek.

A 14. századi kulturális fejlődés legfontosabb mozzanatának kétségtelenül az számít, hogy megtört az egyház monopóliuma a kultúra terén.

A 14. században növekedett az anyanyelvi szövegek száma is. 1350 tájáról maradt ránk a Königsbergi Töredék és Szalagjai című nyelvemlékünk, 1370 körül keletkezett Assisi Szent Ferenc latin nyelvű legendájának magyar szövege, amelyet másolatban az 1440 körüli Jókai kódex őrzött meg.

Anjou-kori szobrászat, festészet: Lajos korának művészete más szálakon is kapcsolódott az Árpád házi szent királyok kultuszához. Váradon nagy egyházi építkezések folytak. Itt helyezték el a Kolozsvári testvérek alkotásait, Szent István, Szent Imre és Szent László bronzból készült életnagyságú szobrait. Témaválasztásával a lovagkorra vall a testvérek Prágában található Szent György szobra, a 14. századi magyarországi szobrászat európai jelentőségű alkotása.

Az országban számos más helyen folytak építkezések. Kiemelkednek Visegrád és Buda építkezései. A kornak fontos építészeti emlékei az 1340 körül leégett, majd újjáépített visegrádi palota és a díszkutak, a budai Várhegyen az István torony, a csarnokká alakított Nagyboldogasszony templom. E korban terjedt el az a várkastélytípus, amelynek legszebb emlékei Diósgyőrött és Zólyomban találhatók. A Lajos kori építészet a gótika jegyében fogant.

Az építkezések kísérő jelensége volt a gazdag faliképfestészet. A királyi és főpapi központok faliképdíszei mellett az ország peremterületein is nagy számban jelent meg a gótikus faliképfestészet.

Lajos korában kezdte meg működését a pécsi egyetem 1367-ben, de csak 1373-ig van adat működéséről. A kutatások szerint az Anjouk alatt már létezhetett királyi könyvtár, sőt udvari könyvkészítő műhely is, de konkrét adatok ezekről sem maradtak fenn.

Károly Róbert rokonsága között több könyvgyűjtő is akadt. 4 olyan kódexet ismerünk, amely a magyar királyi könyvmásoló műhelyben készült: Nekcsei Biblia, Magyar Anjou legendárium, Képes Krónika és az egyszerű kiállítású királytükör: a Secretum Secretorum.

A Nekcsei Biblia két kötetes, pergamenre írt, latin nyelvű kódex. Nekcsei Demeter megrendelésére készült. Ez az egyik legdíszesebb kódex. Számtalan dúsan aranyozott iniciálé és lapszéldísz ékesíti.

A Magyar Anjou Legendárium Károly Róbert uralkodása alatt készült, pergamenre írt, latin nyelvű legendárium. Alapja a Legenda Aurea, kiegészítve a magyar szentek legendáival. Az összes lapja egyformán gazdagon díszített, minden oldalon 4-4 kép látható. Nem tudni, hogy hol készült.

A reneszánsz jelentkezése Magyarországon

Mátyás korát a köztudat a magyar kultúra egyik fénykorának tekinti. Európai viszonylatban hamar jelentkezett Mátyás udvarában az olasz reneszánsz és humanizmus hatása, ez azonban még csak egy szűk körre hatott.

Az ország kulturális színvonalára változatlanul rányomta a bélyegét a hazai egyetem hiánya. Az 1460-as évek közepén került sor új egyetem alapítására. Bár az engedélyeztetésért Mátyás fordult II. Pál pápához, a valódi alapító Vitéz János volt. 1467-ben Pozsonyban indult meg az oktatás. Jó külföldi tanárokat is hívtak, hallgatói főként nemesek és egyháziak voltak. Uralkodása vége felé Mátyás a budai domonkos rendi főiskolából akart egyetemet kifejleszteni, de nem sikerült. Az ország tanulni vágyó ifjai változatlanul külföldi egyetemekre jártak, elsősorban Bécsbe és Krakkóba. A hallgatók döntő többsége városi és mezővárosi polgárfi volt, és nagy részük valószínűleg nem is akart egyetemi fokozatot szerezni, inkább nyelvismeretre, később kamatoztatható ismeretségekre törekedett. Az Academia Istropolitana azonban a 70-es évek elején megszűnt.

Az egyetemi hallgatók egy része továbbment Itáliába, és valamelyik ottani egyetemen tanult tovább. Ők lettek a humanizmus itthoni terjesztői. Az egyetemi fokozatig eljutók többsége csupán az artes fakultásán lett baccalaureus, esetleg magister. Akik itt tanultak, papként vagy iskolamesterként helyezkedtek el itthon. Igen kevés a magyarországi hallgatók száma az orvostudományi karokon. Csak nagyon kevés orvos működött ekkor az országban, többségük valamelyik nagyúr vagy a király idegen származású háziorvosa volt. Teológiát elsősorban a kolduló rendek tagjai tanultak. Számuk azonban nem volt magas, hiszen tanulmányaik a rendi főiskolák tanári karának képzésére szolgáltak. Valamivel magasabb volt a jogi karok magyar hallgatóinak száma, bár egyetemen képzett jogászra az egyházi Szentszékeken kívül nem volt nagy igény. A királyi kancellária is csak néhányat foglalkoztatott.

Az ország értelmiségét zömében a hazai iskolák képezték ki. Értelmiségnek tarthatjuk a papok és az iskolamesterek mellett a királyi, a városi, megyei kancelláriák személyzetét, a gazdasági értelmiséget.

A köznemesség tagjai között egyre többen szereztek valamilyen képzettséget, bár ezt legfeljebb jogászként kamatoztatták.

A nemesi értelmiség körében alakul ki a hun-szittya eredet mítosza, amelynek egyik képviselője Thuróczy János, aki művében elsősorban a nemesség vezető rétegének nézeteit képviseli. Művében egyesítette a régi magyar krónikákat. Bár felismerhetők benne a reneszánsz hatások, krónikája nem humanista alkotás.

Mátyás korában az itáliai reneszánsz műveltség még elsősorban egy szűk körben talált visszhangra. Az itáliai egyetemeken tanult főpapok jártak az élen. Az itáliai egyetemeken szerzett humanista műveltség a klasszikus ókor irodalmának, gondolatvilágának ismeretét követelte meg.

Magyarországon is létrejöttek ilyen akadémia típusú körök, ahol a humanista műveltséggel rendelkezők összejöttek, és baráti beszélgetés során vitatták meg irodalmi, filozófiai problémáikat. Jellemző, hogy természettudományos érdeklődés iránt is mutatnak érdeklődést. 1476-ban Francesco Bandini került Budára, innentől fogva Mátyás király udvarában működött egy neoplatonikus kör. A királyon és a hazai humanistákon kívül itt is megtaláljuk az udvarban élő külföldi tudósokat. Az itáliai hatás Mátyás Aragóniai Beatrixszel kötött házassága (1476) után csak erősödött.

A korszak egyik legnevesebb humanistája Vitéz János váradi püspök, majd esztergomi érsek volt. Ő alapította a rövid életű pozsonyi egyetemet. Hatalmas könyvgyűjteménye volt, palotájában saját könyvmásolót is foglalkoztatott. Esztergomi érseksége idején. Kb. 500 kötet könyve lehetett.

Unokaöccse volt Janus Pannonius, a latin nyelvű magyar irodalom kiemelkedő képviselője. 14 évig tanult Itáliában. Itt fejlődött ki humanizmusa, de magyar költőnek vallotta magát. Pécsi püspökként alakította ki könyvtárát.

Bibliotheca Corviniana: Nem tudhatjuk, hogy Mátyás mikor kezdhette meg a könyvgyűjtést, de az biztos, hogy Vitéz János és Janus Pannonius könyvgyűjtési mániája elérte Mátyást is.

A könyvtár többi helységei a budai királyi palota többi részével együtt elpusztultak, de helyüket meg tudjuk állapítani, és  leírásuk is ránk maradt. A palota Dunára néző, keleti oldalának első emeletén, közvetlenül a királyi kápolna mellett, attól délre volt a magas boltozatú könyvtárhelyiség. Később ehhez járult egy második helyiség, ettől kezdve egyik helyiségben voltak a latin, másikban a görög szerzők művei. A falak mentén aranyozott díszítésű polcokon feküdtek a könyvek, tudományszakok szerint csoportosítva.

A könyvtár az Aragóniai Beatrixxal kötött házasság után indult nagy fejlődésnek, ekkortól jöttek ide nagy számban olasz humanisták. A firenzei Taddeo Ugoleto volt a könyvtáros, aki fáradhatatlanul gyarapította az állományt. Alatta alakult ki a könyvtár görög-latin kettőssége.

A könyvtárat főleg ragyogó szépségű kódexei alapján szokták emlegetni. Mátyást a gyűjtésnél főleg a tartalmi szempontok vezérelték, a könyvtárat az ókor és a saját kora szellemi kincseinek lehető teljességét magában foglaló gyűjteménnyé kívánta fejleszteni. A könyvtár állománya 2000-2500 kötetre becsülhető, ebből mára 216 maradt fenn. Témáját tekintve találhatunk benne filozófiát, történelmet, filológiát, retorikát, költészetet, csillagászatot, orvostudományt, teológiát, hadtudományt, építészetet és földrajzot. Mátyás halálakor ezeken kívül még kb. 150 kódex készült az ő számára Firenzében. Azonban Mátyás halála után a könyvtár hanyatlásnak indult: Utódai szívesen ajándékoztak másnak belőle és a török támadás sem kímélte.

Az első magyarországi nyomdász, Hess András: Hess András német származású volt és Rómában dolgozott. Az éppen arra járó Karai László prépost fedezte fel és magával hozta Budára. 1472 tavaszán rendezkedett be a Várban levő prépostság valamelyik épületében. 1473-ban jelent meg az első nyomtatott könyv, a Chronica Hungarorum, amely a magyarok történetét tartalmazza latinul. Hessnek volt egy másik kiadványa is, amelynek nem tudjuk a kiadási évét. Ez két művet tartalmaz: Basilius Magnusnak a költőkről írt latin nyelvű értekezése és Xenophón Szókrátész védőbeszéde. Sajnos ez a nyomda nem volt hosszú életű, pár éves működés után megszűnt és mintegy 50 évig nem alapítottak egy nyomdát se az ország területén.

Magyar megrendelésre készült ősnyomtatványok külföldön: A Hess nyomda megszűnésével nem szűnt meg a magyar humanista olvasóközönség könyvigénye. A kézírásos könyvek továbbra is drágák voltak. Az igény kielégítésére egyetlen út volt járható: külföldi nyomdáknál megrendelni a speciálisan magyar vonatkozású könyveket. A Budán megtelepedő német könyvkereskedők számára jó üzleti lehetőségnek bizonyult, hogy az egyház vagy a királyi udvar számára megszervezzék a másolandó művek vagy elkészült kéziratok külföldi megjelentetését.

9 budai könyvkiadót ismerünk név szerint. Minden általuk megjelentetett műbe belenyomtatták fametszetes kereskedői jelvényüket. Főleg német és velencei nyomdákban rendelték meg a kiadványokat. Nemcsak új műveket csináltattak, hanem az európai nyomdászok kiadványait is terjesztették Magyarországon.

Így árusította pl. Teobald Feger a Schedel Krónikát. Feger maga is rendelt nyomdai munkát külföldön, pl. az első megrendelését Breviarium Strigoniensét 1484-ben az esztergomi főegyházmegyétől kapott megbízás alapján Nürnbergben készítette. Híres kiadványa volt még a Radtoltnál megrendelt Thuroczy Krónika.

Mellette jelentős kiadó volt még Johannes Paep, aki Velencében rendelte meg a főleg egyházi témájú kiadványokat. Ők és társaik sokat tettek a magyar könyvkultúra fellendítéséért. Közel 40 év alatt 61 művet adtak ki, amlyek mind latin nyelvű és zömmel liturgiai munkák.

A korszak egyik nevezetes kiadványa: Thuróczy János: Chronica Hungarorum. A mű a magyarok történetét beszéli el. A krónika először 1488.03.20-án jelent meg Filipec János brünni nyomdájában. A munka a kor szokásától eltérően a misekönyvek gótikus betűtípusával készült.

Képzőművészet Mátyás korában: Mátyás uralkodása a késő gótika virágkora. Az építészetben a 70-es évekig az osztrák hatás uralkodott. Ekkor fejeződik be a vajdahunyadi vár építése. Az 1470-es években Mátyás csehországi hadjáratai után előtérbe kerül a sziléziai-szász építészeti hatás. A bajor építészet is hatott (Eger, Miskolc), északon pedig a lengyel. A század utolsó negyedére jellemző egy új szárnyas oltártípus megjelenése: a táblaképfestészet összekapcsolása a faszobrászattal.

A 70-es évektől kezdve az itáliai mesterek az építészetben, a szobrászatban és az iparművészetben is elterjesztik a reneszánsz művészetet. Mátyás reneszánsz építkezései közül a budai palotát kell elsőként említeni.

Toszkán és dalmát szobrászok is dolgoztak a király építkezésein. A legjelentősebb Giovanni Dalmata volt. Visegrádon is fellelhetők a reneszánsz jelei, bár itt a késő gótikus elemek sem hiányoznak.

Sásdi Tamás

Felhasznált irodalom:

• Galli Katalin: A könyv története I. A kezdetektől a 15. század végéig. Hatágú Síp Alapítvány, Bp., 2004.
• Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. Osiris Kiadó, Bp., 2003.
• Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526. Osiris Kiadó, Bp., 2005.
• Molnár József – Simon Györgyi: Magyar nyelvemlékek, Tankönyvkiadó Vállalat, Bp., 1980

Ajánlja ismerőseinek...