A török-kori Magyarország könyvkultúrája

/készítette: Sásdi Tamás/

I.: Történelmi áttekintés:

1526.08.29-én a mohácsi csatában a törökök legyőzték a magyar sereget. A csatában meghalt a király, II. Lajos is. Már ekkor kettészakadt az ország, a rendek két különböző királyt választottak: Habsburg Ferdinándot és Szapolyai Jánost, akik ki akarták szorítani egymást az országból. 1529-re Ferdinánd kiszorította Szapolyait, a töröknek kellett beavatkoznia, Szapolyai megmaradhasson királynak. A két fél végül 1538-ban Váradon titokban megegyezett egymással, hogy ha Szapolyai meghal, az ország Ferdinándé. 1540-ben Szapolyainak fia született, ő meg 2 hét múlva meghalt. Ferdinánd ostrom alá vette Budát, a török azonban elüldözte és csellel bevette Budát. 1541-ben az ország három részre szakadt: a Habsburgok uralta Királyi Magyarországra, a török hódoltsági területekre és a töröktől függő Erdélyi Fejedelemségre.

A török tovább akart terjeszkedni, 1543-ban, 1552-ben és 1566-ban vezetett hódító hadjáratokat, amelyben egyedül 1552-ben Eger vára tudott neki ellenállni. 1568-ban a drinápolyi béke véget vetett a hódításoknak. A harcok a tizenöt éves háborúban (1593-1606) lángoltak fel újra, amely alatt 1604-ben kitört a Bocskai szabadságharc. Mindkettő 1606-ban ért véget a bécsi és a zsitvatoroki békével. Ezután következett Erdély aranykora Bethlen Gábor fejedelemsége (1613-1629) alatt, aki bekapcsolódott a harmincéves háborúba (1618-1648). Nagy sikereket ért el, de abba kellett hagynia a hadjáratokat. Erdély már utódai, a két Rákóczi György alatt el kezdett romlani. Megint a királyi Magyarország emelkedett ki, itt is Zrínyi Miklós, aki költő, politikus, hadvezér volt egy személyben. Őt hamar félreállította a bécsi udvar. 1664.08.01-én Montecuccoli legyőzte ugyan a törököt, de 8-án megkötötték vele a szégyenteljes vasvári békét, ami a Wesselényi mozgalom kialakulását eredményezte (1666-1670). Ezt az udvar kegyetlenül leverte, a mozgalom vezetőit kivégezték. Ezután Thököly Imre felkelése következett (1678-1682), akit Felső Magyarország fejedelmévé választottak. 1683-ban kezdődött meg a török kiűzése, 1686-ban felszabadult Buda, 1697-ben Zentánál véglegesen vereséget szenvedett a török, és 1699-es karlócai béke szentesítette a török kiűzését.

II.: A korszak művelődése:

A 16. Század művelődése a reformáció jegyében telt. A protestáns felekezetek nagy gondot fordítottak a közép-és alsófokú oktatás megszervezésére, emellett működtek főiskoláik is, amelyeknek saját nyomdájuk volt. Egy ilyenben született meg 1590-ben az első magyar bibliafordítás Károli Gáspár által.

A katolikusok közül kiemelkedik Brodarics István, aki megírta emlékiratát a mohácsi csatáról. A korabeli közvéleményre nagy hatást gyakorolt Tinódi Lantos Sebestyén énekes beszámolója, amiben megénekelte az aktuális történéseket. Az irodalomban kiemelkedik még Bornemissza Péter és Balassi Bálint is. Balassi életművében jutott el a magyar világi költészet a csúcsra, Bornemissza pedig lefordította magyarra Szophoklész Elektráját.

A 17. Században előretört az ellenreformáció, a művelődés a barokk jegyében telt. Az ellenreformáció egyik fő képviselője Pázmány Péter esztergomi érsek volt. Sorra írta vitairatait a protestáns prédikátorok ellen. Hatalmas irodalmi munkásságát a katolikus egyház szolgálatában fejtette ki. Legismertebb művei: Öt szép levél, Imádságos könyv és a Prédikációk. 1635-ben megalapította a nagyszombati egyetemet. A korszak másik nagy írója a katona Zrínyi Miklós, aki legismertebb művében, a Szigeti veszedelemben dédapjának, Szigetvár védőjének állít emléket. Erdélyben élt a korszak egyik legnagyobb tudósa, Apáczai Csere János, aki Hollandiában tanult és hazatérve tanító lett. Magyar Encyclopaedia című művében összefoglalta kora tudományos eredményeit.

III.: Nyomdászat

A reformáció nyomdászata Magyarországon:

A magyarországi nyomdászat 1535-től indul újra. A nyomdászok egy része városi polgár, aki saját alapítású műhelyében meg tud élni a foglalkozásából. Más része, főleg a királyi Magyarország területén nyomtatványai és vallása miatt állandó összeütközésbe került a katolikus egyházzal, vagy más felekezeti képviselőkkel, ezért állandó vándorlásra kényszerül.

Az első magyarországi nyomdaalapítás Honterus Jánoshoz fűződik. 1535-ben tér haza Brassóba tanulmányútjáról, és nyomdát alapít. Német anyanyelvű, humanista műveltségű, lutheránus hitű nyomdász és irodalmár. Magyar nyelvű munkákat nem ad ki. Halála után Wagner Bálint hasonló szellemben vezeti a nyomdát.

Sylvester János Nádasdy Tamás támogatásával alapít iskolát és nyomdát Sárvárújszigeten. Nyomtatni ugyan nem tud, de mint korrektor működött Krakkóban, így ért a nyomdaszervezéshez. Nyomdászmesterei Strutius és Abádi Benedek voltak. Sylvester inkább humanista, mint reformátor szellemű tudós. Két jelentős munkája magyar nyelven jelent meg: Latin-magyar grammatika 1539-ben és az Új Testamentum 1541-ben. Kiadványai korai barokk stílusban készült, fametszetes könyvek. Ezek Magyarország területén az első magyarul megjelent nyomtatványok.

Huszár Gál Külföldön tanult, lengyel származású, magyarul beszélő nyomdász, a protestantizmus lelkes híve. Magyaróváron kezdi a működését, majd az üldöztetés miatt vándorútra kényszerül. Ő lesz Debrecen első nyomdásza, de innét is tovább vándorol. Bornemissza Péter jó barátja, kinek több munkáját kiadja. Legismertebb kiadványai Debrecenben látnak napvilágot, ahol Mélius Juhász Péter munkáit jelenteti meg. Legjelentősebb műve: A keresztény gyülekezetben való dícséretek és imádságok, 1574-ben Komjátiban adta ki. Saját szerzeményű és fordítású protestáns énekeit tartalmazza.

Bornemissza Péter a nyomdászkodáson kívül evangélikus prédikátor, műfordító, Balassi Bálint nevelője, író, költő és temperamentumos hitvitázó. Ellenfele Telegdi Miklós. Nyomdahelyei a mecénások és az üldöztetések szerint változnak (Komjáti, Detrekő stb). Legjelentősebb kiadványai saját prédikációi, amelyeket Postillák címen 5 kötetben nyomtatott ki. Ismert még az Ördögi kísértetek és a Templomi énekeskönyv.

Heltai Gáspár Német anyanyelvű nyomdász, aki Hoffgreff Györggyel együtt alapít nyomdát Kolozsvárott. Együtt adják ki a Hoffgreff féle énekeskönyvet. Ez az első műdalokat tartalmazó könyv. Később egyedül dolgozik. Író, műfordító, iskolát, papírmalmot alapít, a város megbecsült polgára. Lelkes reformátor, de vallását gyakran váltogatja. 1551-ben kiadja a Biblia első részének magyar fordítását, a Mózes öt könyvét. Híres kiadványai közé tartozik Tinódi Chronikája és Aesopus száz fabulájának magyar fordítása, amelybe ős is ír bele állatmeséket.-Halála után, 1574-től felesége vezeti rövid ideig a nyomdát. Ezalatt jelenik meg Mélius Juhász Péter Herbariuma 1578-ban. A Heltai nyomda sok fametszetet használt kiadványai díszítésére, magyar nyelvű munkáit nagyrészt antikva betűtípussal szedte.

Manskovit Bálint lengyel származású, nem sok kiadványát ismerjük, de az egyik legjelentősebb magyar könyvnek, az első, teljesen magyar nyelvű Bibliának ő a nyomdásza. 1590-ben jelent meg a Biblia Vizsolyban. A példányszám 700-800 körül lehetett.

Hofhalter Rafael Lengyelországból került Bécsbe, ahol 1556-tól 1562-ig működött. Nyomtatóműhelye a korabeli bécsi művészeket is foglalkoztatta. Könyveit szép metszésű, kecses betűk jellemezték, művészi fametszetek és rézmetszetek díszítették. Sok tudományos és szépirodalmi könyvet adott ki. Protestáns volt, vallása miatt kellett elhagynia Lengyelországot, majd 1562-ben Bécset is.

1565-ben Debrecenben működik. Feltételezhető, hogy Huszár Gállal kötött barátsága miatt telepedett le itt, mindössze egy évig működött. Működése alatt két könyve jelent meg: Méliusz Juhász Péter: A Két Sámuel Könyveinek és a két királyi Könyveknek héber nyelből való fordítása és Werbőczy István: Tripartitum magyar fordítása.

1566-ban Nagyváradon találjuk, 1567-ben pedig Gyulafehérvárott, ahol 1568-ban váratlanul meghalt. Fia, Rudolf elhagyta Erdélyt, s 10 éven keresztül a debreceni nyomdát vezette. Kiadványainak kiállítása elárulja, hogy apjának jó tanítványa és művészetének méltó folytatója volt. Első könyve, az Arithmetica, azaz A számvetésnek tudománya, az első magyar nyelvű számtankönyv. Nagyon szép kiadványa Félegyházi Tamás: Az keresztyéni igaz hitnek részeiről való tanítás. Nagyon sok világi jellegű, vásári árusításra szánt kiadványa volt. Ezek mind 1582-ben kerültek ki sajtó alól. Legutolsó könyve Szikszai Hellopoeus Bálint Catechismusa.

Ellenreformáció nyomdászata:

Az egyetlen jelentős katolikus nyomda a nagyszombati volt. A katolikus szellemi kiadványok nagy része Bécsben jelent meg. 1577-ben Telegdi Miklós megvásárolja a jezsuiták bécsi nyomdaberendezését, és Nagyszombatra telepíti. Zaklatástól nem kellett félnie. 1584-től privilégiumot kapott a nyomda. Telegdi maga nem értett a nyomdászathoz, de jól képzett tipográfusokat alkalmazott: Pécsi Lukács, Otmár Bálint volt a legnevesebbek. A kiadványok egy része magyar nyelven készült. A legjelentősebbek: Telegdi saját teológiai munkái és Bornemisszával folytatott hitvitatkozó iratai, a nagyszombati kalendárium jellegzetes piros-fekete nyomtatásban, jogi kiadványok a bécsi udvar megjelentetésére, Pécsi Lukács: Az keresztény szűzeknek tisztes koszorúja című műve, fametszetekkel illusztrálva 1591-ben

Telegdi halála után Pécsi Lukács vezeti a nyomdát. 1600-35 között betűkészletének jelentős részét Pozsonyba viszik, ahol Pázmány házinyomdaként haszálja. Itt jelenik meg Pázmány Kalauza 1613-ban és Káldi György magyar nyelvű katolikus bibliafordítása 1626-ban.

Pázmány 1635-ben megalapítja a nagyszombati egyetemet, és a nyomdát hozzá kapcsolja. A nagyszombati egyetemi nyomda lesz az elkövetkező századok egyik legjobban felszerelt nyomdaüzeme.

Misztótfalusi Kis Miklós tevékenysége:

Misztótfalusi lelkésznek készült, de nem nagyon vonzódott ehhez a hivatáshoz. Az erdélyi püspök ekkor Amszterdamba küldte, hogy ügyeljen fel az Erdély számára készülő magyar biblia nyomtatására és figyelmébe ajánlotta a nyomdászat mesterségét.

1680-ban indult el hollandiai útjára. Utrechtben, Leydenben és Amszterdamban nézett körül. Végül Willem Blaeunál kötött ki, aki megtanította a tipográfus mesterségre. A betűmetszésben olyan jártasságra tett szert, hogy övé volt a legszebb betűmetszés Amszterdamban. Később Amszterdamban önállósította magát, pénzt kért otthonról, hogy maga nyomtathassa ki a Bibliát. Nyomdájának jó híre növekedett, maga Grúzia királya és XI. Ince pápa is rendelt tőle munkát.

Hamarosan azonban hazaindult. A Bibliából időközben 12000 kötet született, és egyéb könyveket is hozott haza Lengyelországon keresztül ment, ahol egy félreértés miatt elvették tőle a könyveit. Végül a lengyel királyon keresztül szerezte őket vissza.

Hazaérve Erdélybe Teleki Mihály vásárolt tőle 100 db Bibliát. Kolozsváron a református püspök rá bízta a nyomdát, amelyet saját ízlése szerint rendezhetett be. A nyomda 1694-ben kezdte meg működését. Kiadványai magasan kiemelkedtek a korabeli nyomdák munkái közül. Nem tudta megállni, hogy a kinyomtatandó kéziratok stílusán ne javítson Ez sokaknak nem tetszett és hitvány vasművesnek nevezték. Egyéb megaláztatások is érték, amely 1697-ben az Apologia Bibliorum megírására késztette. Ez azonban csak olaj volt a tűzre, még jobban megalázták. Ezután megírta 1698-ban a Maga személyének, életének és kölönös tselekedeteinek Mentségét, amely még jobban szította a kedélyeket. Ez lelki beteggé tette, végül sok szenvedés után 1702-ben meghalt.

IV.: Könyvtárak helyzete:

A középkori könyvanyag pusztulása:

A török dúlásának következtében főleg az ország északi, nyugati és keleti peremvidékeinek egyes helyein maradtak meg a könyvtárak és a levéltárak. Más városokban a könyvek már az ostromok és elfoglalás idején elégtek, vagy utóbb semmisültek meg gazdátlanul.

Hozzájárult még ehhez a reformáció gyors terjedése is. A középkori könyvanyag ellenszenves anyaggá vált a hit új terjesztői előtt. A bibliaolvasás fontosságának hangsúlyozása megsokszorozta a könyvigényt.

Azonban ezzel párhuzamosan a reformáció teszi feleslegesség a középkori kódexet, a latin nyelvű teológiai irodalmat, a középkori könyvtárak állományának zömét. Egyes töredékek a kódexekből azért maradtak fenn. A liturgikus könyvek nagy részének pusztulását okozta az ellenreformáció is, amely egységes liturgikus könyveket írt elő.

A XVI-XVII. Század nagy könyvpusztulása egyformán érintette a könyvtárak mindenféle fajtáját. Elpusztultak egymás után a székesegyházak könyvtárai, ahogy sorra egymás után török kézre kerültek az aktuális városok. Semmi sem maradt meg a hódoltsági terület városi és falusi plébániáinak a könyveiből. A magukra maradt kolostorépületekben is elpusztultak a könyvtárak a szerzetesek menekülése során. Ritkaság volt, ha könyveket is tudtak menteni.

Protestáns könyvtárak:

A városi és iskolai könyvtárak Luther fellépése óta kaptak nagyobb jelentőséget. Nagyszebenben a helyi domonkos kolostor anyaga lett a városi könyvtár alapja, amelyet kiegészítettek a reformáció irodalmával. Brassóban az evangélikus középiskola könyvtárát építették ki, mint nyilvános könyvtárat. A könyvtár a XVII. Század végén tűzvész áldozata lett. Debrecenben kb. az 1530-as években alapították a kollégiumi könyvtárat. 1564-ben tűzvész pusztított, de hamar újjáépítették és elsősorban az ifjúság könyvtára lett.

A protestáns lelkészek könyvtárai különböző nagyságúak voltak, amely függött az illető lelkész tanultságától, szellemi érdeklődésétől. Kiemelkedik a gyulafehérvári iskola rektora, Geleji Katona István, aki rendeletet adott ki arra vonatkozólag, hogy a lelkészek gyűjtsenek saját könyvtárakat.

A katolikus restauráció könyvtárai:

A reformáció térhódításával a katolikus egyház sokáig nem tudott mit kezdeni. A kultúrában is nehezen vették fel a versenyt. Csak az esztergomi érsek pozsonyi rezidenciája, Nagyszombat és Eger jelenthetett állandó kulturális központot.

Valószínű, hogy értékes gyűjteménye lehetett Oláh Miklósnak. Könyvtára Bécsben volt, de több adatunk nincs róla. Verancsics Antal könyvtáráról csak annyit tudunk, hogy végrendeletében unokaöccsére hagyta. A legjelentősebb gyűjtemény Telegdi Miklósé lehetett. A hagyatéki leltár 272 tételt sorol fel.

Az ellenreformáció érvényre jutásával a főúri udvarok megmaradtak a főrangú és nemesi társadalom központjai, az ifjúság nevelő iskolái. A szellemi életet a jezsuiták irányítják, a főurak pedig a katolikus nyomdák, könyvkiadás és iskolák támogatóivá lesznek. Sajnos a kutatás eddig még keveset tárt fel könyvtáraikról. Így nem ismerjük Esterházy Miklós és Pál és Wesselényi Miklós könyvtárát. Azonban saját kezűleg írt könyvjegyzékéből Zrínyi Miklósét igen. Az 1662-es jegyzékben 424 tétel szerepel. Könyvtárában fő helyet a történelem foglalta el. Gazdag az elméleti politikai irodalom és a hadtudomány.

Erdélyi fejedelmek könyvtárai:

Valószínű, hogy János Zsigmondnak lehetett értékes könyvgyűjteménye, de az ő tulajdonából 3 fennmaradt könyvet ismerünk.

Báthory Istvánnak valószínűleg Lengyelországban lehetett könyvtára.

Báthory Zsigmond feltehetően jelentős könyvtárral rendelkezhetett de uralkodásának és az utána következő időknek a zűrzavaraiból neki is csak 7 kötete maradt fenn.

Az erdélyi fejedelmi könyvtárat Bethlen Gábor építette ki uralkodásának kezdetétől fogva. Annyira könyvolvasó ember volt, hogy kedves könyveit utazásain mindig magával vitte egy külön kocsiban. Gyűjteményéből összesen 9 menekült meg, amikor 1658-ban a törökök és a tatárok feldúlták Gyulafehérvárt.

I.Apafi Mihály könyvtáráról vagyunk a legjobban tájékozódva. Könyveit maga gyűjtötte. Egy jegyzék szerint 165 könyve lehetett. A gyűjtemény megfelelt az egyetemes érdeklődésű egyéniségnek. Könyvtára sokoldalú, értékes anyagával a kor színvonalán állt modern anyag volt.

V.: A könyvkereskedelem helyzete:

A könyvkiadás és a könyvforgalom 1526 után csak a királyi Magyarországon és Erdélyben bontakozott ki. A török megszállás alatt levő területeken csak elvétve bukkantak fel vándor könyvárusok, akik főként a reformáció eszméinek terjesztése érdekében vállalkoztak könyvek forgalmazására.

A felvidéki és az erdélyi városokban a reformáció terjedése és a könyvtermelés fejlődése magával hozta a viszonylag önálló könyvkereskedelem kibontakozását is.

A kereskedelem helyzete és lehetősége országrészek szerint különböző volt. A nyomdatermékek jelentős részével a reformáció eszméit kívánták terjeszteni, s ezt egy ideig viszonylag zavartalanul tehették. Később megjelentek a könyvkereskedelmet korlátozó rendeletek. A század második felében a katolikus egyház is erőre kapott, de a könyvkereskedelem korlátozásáért tett hivatalos intézkedések nem mindig vezettek eredményre.  A rendeletekben előírt súlyos büntetések végrehajtására többnyire nem került sor.

Az erdélyi rendelkezések főleg a könyvek külföldről való behozását és forgalmazását igyekeztek korlátozni, utólagos cenzúra és privilégium bevezetésével. Az 1574-ben kiadott cenzúrarendelet kimondta, hogy a könyvkereskedőknek nem szabad Erdélybe haszontalan és elvetendő könyveket behozni, a külföldről származó műveket pedig csak az illetékes hatóságok vizsgálatai és engedélye után lehet forgalmazni. János Zsigmond 1563-ban Gyulafehérváron kelt rendeletében kitiltotta Erdélyből a külföldi könyvkereskedőket.

A királyi Magyarországon még szigorúbb intézkedésekkel igyekeztek visszaszorítani a reformáció tanainak terjesztését. 1548-tól kezdve az országgyűlés rendeletekkel, az esztergomi érsek pedig különböző kezdeményezésekkel lépett fel az eretnekség terjedése ellen. Különösen kemény lett az ellentámadás Oláh Miklós 1533-as beiktatásától kezdve.

A magyarországi ellenreformáció kezdettől fogva fellépett a protestáns könyvforgalmazás ellen. 1571-ben Báthory István, 1579-ben II. Rudolf szigorú cenzúrarendeletei igyekeztek megbénítani az erdélyi és magyarországi protestáns könyvek forgalmazását.

A XVII. Században a könyvkereskedők száma megcsappant, a forgalmazást egyre inkább a nyomdák bonyolították le.

Sásdi Tamás

Felhasznált irodalom:

• Szakály Ferenc: Virágkor és hanyatlás 1440-1711;História/Holnap Kiadó; Budapest; 2006
• Galli Katalin: A könyv története II. 1500-tól a 20. század közepéig; Hatágú Síp Alapítvány, Budapest, 2005
• Tevan Andor: A könyv évezredes útja; Gondolat Kiadó, Budapest, 1984
• Csapodi Csaba – Tóth András – Vértesy Miklós: Magyar könyvtártörténet; Gondolat Kiadó, Budapest, 1987
• Kókay György: A könyvkereskedelem Magyarországon; Balassi Kiadó, Budapest, 1997

Ajánlja ismerőseinek...