Báthory Gábor erdélyi fejedelem

/készítette: Sásdi Tamás/

Báthory Gábor (uralkodott: 1608-1613) a nagynevű Báthory családból származó utolsó erdélyi fejedelem a hajdúk támogatásával nyerte el trónját, és Bethlen Gábor a török bizalmát már ekkor élvező főúr (későbbi fejedelem) is minden befolyásával és hatalmával őt támogatta. Eleinte a rendeknek tetsző politika hagyományait követte, békés kapcsolatot alakított ki a két román fejedelemmel - Havasalföld és Moldva uraival - akik letették előtte a hűségesküt. 1608 augusztus 20-án Kassán békét kötött II. Mátyással.

Mátyás segítséget ígért a töröktől független katonai akcióhoz, Báthory pedig lemondott a bécsi békében Bocskainak juttatott királysági területekről. Ősszel megérkezett a Báthory fejedelemségét elismerő szultáni okirat. Báthory háromszor annyi hajdút telepített be, mint Bocskai, akik Mátyástól, a budai pasától és a felső-magyarországi rendektől is biztosítékot kaptak kiváltságaik megtartására. Ám amint rendezte Erdély kül-és belpolitikai viszonyait, csillogtatni kezdte hatalmát. A moldvai fejedelemmel kötött szerződést felfüggesztette, s városról városra járva kíséretével felélte a polgárok vagyonának nagy részét, s szerelmes természete miatt szétzilálta sokaknak a magánéletét is. Pedig neki is volt felesége, akit Palotsai Horváth Annának hívtak. A házasságkötésre 1607-ben került sor, vagyis a kor felfogása szerint az akkor 18. életévét épphogy betöltő Báthory Gábor idő előtt nősült. A feleségről sokat nem tudunk, azonban az ifjú férj kalandjairól minél többet. Egykorú mendemondák mintegy ezer olyan asszonyról szólnak, akik után mai szóval élve strigulát húzhatott Báthory Gábor. Ezek közül pár rokonával is kikezdett: nagynénjével, Imreffi Jánosnéval, unokanővérével, Dengeleghyné Török Katával és saját testvérhugával, Báthory Annával is. Rajtuk kívül még Kornis Boldizsár ifjú neje is áldozatul eshetett, ami miatt még merényletet is elkövettek Báthory ellen 1610 elején. A legnagyobb hódítása mindenesetre egy spanyol lovag felesége, Károlyi Zsuzsanna volt, akinek megszerzése után még a trónja is veszélybe került.

Nem mérte fel, hogy az egyébként is meglevő társadalmi feszültségeket fokozni egyet jelent a politikai katasztrófával. Először a régi honos nemesség körében növekedett az elégedetlenség a robbanásig. Leginkább az új nemeseket támogató fejedelmi kegy és a katolikus jogok korlátozása miatt. A Kendi István és Kornis Boldizsár vezette összeesküvés azonban meghiúsult. Kendi Lengyelországba menekült, Kornist pedig 1610 július 04-én Kolozsváron lefejezték.

A hadjáratok évei:

Miután Báthory visszaállította Moldvával a szerződéses viszonyt, a királyi Magyarország ellen készült, melyet összekapcsolt a lengyel trón megszerzésének és államszövetség létrehozásának tervével. Hamarosan letett erről a szándékáról. Ezután dél felé fordult és csellel elfoglalta a szászok központját, Szebent (1610 december). Nem szívlelte a szászokat, a vád ellenük a Kend-féle összeesküvésben való részvétel volt. Ezután Báthory a lengyel királyság felé vezető másik úttal próbálkozott. Szebenből elindulva Serban Radul havasalföldi vajdára támadt. A vajda megfutott ugyan, de a Porta visszafogta Báthoryt a további hadjáratoktól. Azonban Radul nem hagyta annyiban a dolgokat. Szövetséget kötött a brassói szászokkal, majd román, kozák csapatokkal s a Kendi István toborozta lengyel-magyar hadakkal 1611 júliusában betört Erdélybe, s vereséget mért Báthory megcsappant seregére. Ezzel egyidőben csapott Erdélyre Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány is. Báthoryt megmentette, hogy mindkét akció összeomlott, amint megjelent Omer boszniai pasa török serege.

Most már megingott Báthory széke: a szászság, a nemesi ellenzék egyértelműen a félreállítása mellett foglalt állást. A Porta is uralkodót keresett. Választása Ghiczy Andrásra esett, aki Jenő és Lippa várát ígérte a töröknek a támogatásért cserébe. Báthory még le tudta győzni a trónkövetelőt, de elfordulása a töröktől, a Habsburg-orientáció hamarosan vesztét okozta. 1613.04.11-én Pozsonyban megszületett a megállapodás Báthory és a bécsi udvar között. Báthory az elismertetéséért cserébe szavát adta, hogy beengedi a királyi csapatokat Erdélybe. A tragédia elhárításában ekkor vállalt főszerepet Bethlen Gábor, Báthory egykori főtanácsosa, aki Báthoryval szembekerülve, török földre menekült. Miután megnyerte a szultán támogatását, 1613 őszén Kolozsvárig hatolt és az országgyűléssel fejedelemmé választatta magát. Báthory Váradra hátrált. Itt orvul meggyilkolták.

Egy távoli rossz hírű rokon a Felvidékről: Báthory Erzsébet:

A csejtei vár egykori úrnőjét őrült tömeggyilkosként, leszbikus orgiák szervezőjeként és főszereplőjeként és kannibál lakomák szervezőjeként tartja számon a történetírás. A leghíresebb legenda onnan ered, hogy szűzlányok vérében fürdött, hogy bőre fiatal maradjon. Az egész akkor kezdődött, amikor Erzsébet pofon vágta egyik belső szolgálólányát, aki fésülés közben meghúzta a haját. A pofon olyan erős volt, hogy eleredt a leány orra vére. Egy csepp az úrnő kezére hullt, s amikor letörölte azt, meglepetéssel észlelte, hogy a helyén a bőre sokkal fiatalosabb lett. Erzsébet töprengeni kezdett: ha egyetlen csepp vér ilyen varázsos hatású, milyen hatása lehet egy kádnyinak, amelyben a testét megfüröszthetné? Ezután jött a mészárlás. Sorra öldöste le ifjú szűz szolgálóleányait, akiknek felfogott vérében mindaddig fürdőzött, amíg gaztette ki nem derültek és fogságba került. A feláldozott lányok számát kb. 600-ra becsülték. A vérben fürdés vádját először a már fentebb említett Nagy Iván kérdőjelezte meg:, aki az alábbiakat írta Erzsébetről:

"Ez volt a csejthe-vári szörny, ki ha vérrel nem mosdott is, mint a hagyomány állítja, de bizonyos hogy számtalan ártatlan nőt legyilkoltatott és ezeknek kínzásában különös kedvét lelte, míg 1610-ben, tettei kitudódván, elzáratott".

Rexa Dezső 1908-ban a következőket írta róla: "A vércsepp legendája a népképzelet világában született, a népében, mely a való dolgokról csak az igazság foszlányait kapta, amelyek éppen arra elegendők, hogy az, aki győzi képzelettel, azokról valami különösen érdekeset, izgatót gyártson": Szerintem Erzsébet szadista elmebeteg volt. Ha betegsége előbb lett volna közismert, akkor a "sadismus betegségben Báthorizmus lett volna az elnevezése". Az újabb kutatások is a szadizmus tényét erősítik meg. Tehát Báthory Erzsébet nem fürdött szűzlányok vérében, ez csak szájhagyomány alapján terjedt el róla.

Sásdi Tamás

Felhasznált irodalom:

• Nagy László: A rossz hírű Báthoryak, Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1985
• Szabó Péter: Az erdélyi fejedelemség, Vince Kiadó, Bp., 2000.

Ajánlja ismerőseinek...