Cserni Jován, a fekete rác lázadása 1527 -ben

/készítette: Rosu Mária/

A mohácsi vészben elesett Magyarország törvényes királya II. Lajos (1516-1526) az esztergomi érsek, 6 püspök, az ország 16 zászlósura, 12 főnemese, és 14 ezer katonája. Hazánk elvesztette vezetőit, és anarchikus állapotok közelébe jutott. A csata után II. Szulejmán (1520-1566) szultán Magyarországot legyőzött és meghódított területnek tekintette. Ám miután feldúlta Budát, kivonult az országból, nem tartotta szükségesnek, hogy megszálló csapatokat hagyjon a területen, mert úgy gondolta, enélkül is egyértelmű, hogy a Magyar Királyságnak most már ő az ura.

A mohácsi csata után magyar trónra egyaránt igényt tartott Habsburg Ferdinánd a Jagellókkal kötött családi szerződés (1506. március 20) okán, és Szapolyai János, az 1505-ös rákosi diéta végzése alapján. Szapolyait 1526 november 11-én Székesfehérváron, Ferdinándot 1526 december 17-én Pozsonyban koronázták magyar királlyá, így a két király közt megkezdődött a majd egy évig tartó polgárháború. Ennek a polgárháborúnak a legérdekesebb fejezete a délvidéki szerb és román parasztságnak Szapolyai Jánossal szembeni felkelése volt. A felkelők élén egy titokzatos vezér állt, akit "fekete rácnak" szólítottak és a később délvidéki cárnak kiálltotta ki magát.

Polgárháború Magyarországon (1526 ősze és 1527 ősze közt)

A két király közt dúló háború alatt a magyar nemesség túlnyomó része hol Szapolyai János hol Habsburg Ferdinánd pártjára állt. Az országban nem voltak biztos határok: Erdély, és a keleti részek János király fennhatósága alá tartoztak, a nyugati rterületek, így a Dunántúl és a Felvidék nagyobbik fele viszont Ferdinánd kezére került. Mindeközben a parasztság elkeserítő helyzetben érezte magát. Még élénken élt emlékezetükben az alig több mint egy évtizeddel korábbi Dózsa György-féle parasztháború (1514) és a király által elrendelt, Szapolyai által is támogatott megtorlások sokasága. (Johannes Sommer felháborodva írt a kivégzésekről: “Lycaon barbár legendája elnémul amikor keresztények így lakomáznak”. Paolo Giovio szerint pedig "a keresztényeknek még gondolatban is távol kellene maradniuk az ilyen szörnyűségektől.")

Ilyen körülmények között nem volt nehéz a biztos célkitűzés nélküli elégedetlenkedőket összegyűjteni, és ez a “mozgolódás” csakhamar olyan méreteket öltött, hogy a nemeseknek az 1514-es parasztháború megismétlődésétől kellett tartaniuk. Az elégedetlenkedő délvidéki parasztok élére egy Černi Jovan Nenad (1492-1527) nevű szerb állt, aki parasztból lett végvári katona. A „fekete” nevet onnan kaphatta, hogy állítólag a halántékától egy hatalmas fekete anyajegy húzódott le a testén. Jovan Lippánál egy silányul felfegyverzett paraszthadat toborzott össze, melynek zömét a török elől menekült délvidéki szerbek és bánsági oláhok képezték.

A lippai török bazár

Csernoevics Johannes Nenada (a korabeli okmányokban szerepel így a neve) sötét arcbőrű, középmagas,  de erős alkatú szerb harcos volt, ám hatalmával nemsokára számolnia kellett mindkét jelöltnek aki Szent István koronájára áhítozott.

Cserni Jován a délvidék fosztogatója

A délvidéki parasztság kezdődő lázongásai és Jovan felbukkanása idején Szapolyai János még némi lehetőséget látott arra, hogy a felkelt jobbágyhadat Ferdinánd ellen használja fel, idővel pedig majd a török elleni harcban vesse be. Terve érdekében Jovánt magához rendelte Tokajra. A parasztvezér hadát Lippánál hagyva, tíz embere kíséretében jelent meg Szapolyai gyűlésén és támogatást ígért magyar királynak, aki a Maros torkolatához küldte, hogy csatlakozzon Petrovics Péter temesi gróf Ferdinánd ellen szervezett hadával. (Petrovics Zápolya rokona volt. Káplánja, Szerémi György, ezt írja róla: „Petrus Petrouit erat carnaliter frater, hoc est attyafy germek erat cum Rege” Maga Zápolya egy 1530-as levelében is így ír: „Petrum Petrovics, qui nobis sanguine junctus est”- vér szerint vele összekötve. Ő hozta be tömegesen a szerbeket a Marostól délre eső területekre.)

Ám Jován ne hajtotta végre az utasítást, csak serege növelésével foglalkozott, mely 1527 -ben egyre duzzadt, mind több és több szerb, bolgár, oláh és tót felkelő (misera plebs contribuens) csatlakozott hozzá. 1527 áprilisára már tizenötezer embere volt és május 30-dikára ez a szám megduplázodott. (Mária királynő írja Ferdinándnak: “ledit serviteur de More nous dit que le Noir doit avoir iusques à 30,000 homes ”)

Később 1527 tavaszán Jován felkelői táborában a hangulat mindinkább Szapolyai ellenessé vált.  A jelentős létszámú haderő teljes mértékben önállósítva magát - csak Jovánnak engedelmeskedve - nemsokára Bács környékén pusztította a vidéket. A kár egyre jelentősebb volt, de Szapolyai még mindig elnézően szemlélte  a parasztsereg tevékenységét, mert még mindig bízott abban, hogy fel tudja őket használni ellenfele megtámadására. Azonban közben Černi Jovan elfoglalta Szabadkát Török Bálinttól és kikáltotta magát cárnak . Hadát csapatokra osztotta egy-egy vajda vezetése alatt, udvart rendezett be, volt udvarmestere, kincstárnoka és főlovászmestere.

A nagyúr hiába kért jogorvoslatot, kénytelen volt maga indítani hadat az elvileg Szapolyai szolgálatában álló rác ellen. Ferdinánd azonban értesítette a Fekete Embert Török Bálint támadásáról, így a parasztvezér felkészülve fogadta azt. „...a rácok mindjárt támadásba mentek Bálint ellen, s ott Bálintot nagyon megverték, úgyhogy ő maga csak néhány vitézével lovagolt át a Dunán. És ez oly nagyon megrémítette Bálintot, hogy többé sohasem szállt szembe vele”. (Szerémi György) Török Bálint tehát nagy vereséget szenvedett Jovántól, aki innentől a délvidéki magyar földek legnagyobb fosztogatója lett.

Jován lázadása

Török Bálint legyőzése uán Jovan már lázadónak számított. Hadaival a bánságban is fosztogatott. 1527 március 13-án csapatai már a Temesközbe majd a csáki birtokra, Csomához értek. Csáky László Csanád alatt, a Maros átkelésénél nyílt harcba bocsátkozott Iovan embereivel. Macedóniai Miklós (Bátori nádor temesi alispánja és vicefőkapitánya) a szebeniekhez szóló levelében olvashatunk Jovan és emberei által elkövetett tettekről. Elrettentő híresztelések jutottak el hozzá –írja Macedóniai Miklós-a Fekete Ember (alias Iwan Czar) és csavargó, hajléktalan embereinek kegyetlen támadásairól,. Ám Csáky László is vereséget szenvedett Jovántól, aki le is fejeztette. “Iam dominus Lasislaus Csaky capite truncatus ac decolatus est”.

A paraszt pusztítások közben a polgárháborút vívó Szapolyait egyre több párthíve hagyta cserben. Önnáló külpolitikát nem folytathatott, Ferdinánd cseh és osztrák zsoldosai Hamburgban gyülekeztek, és ami katonaság Magyarországon Mohács után megmaradt az Jovannal hadakozott. Így a magyar urak legtöbbje inkább kialkudott magának Ferdinándtól egy-egy várat, rangot, várost vagy falut. A legügyesebb összekötő ágens Podvinyay Tamás volt. (1527 február 3-án Ferdinánd 77 kitöltettlen levelet küld Pozsonyba Podvinyai részére. Csak a megszólítások szerepeltek bennük, a többi Podvinyai feladata volt. Ezek közt volt egy level ami a Fekete Embernek szólt.)

Ferdinánd már 1527 februárjában Prágából írt Báthori Istvánnak, hogy próbálja megnyerni Iovant az osztrák fél számára. Podvinyai nem válallja, végül egy pécsi kereskedő, Botus Márton utazik Iovánhoz átadni Ferdinánd ajándékát és nagypecsétes levelét. Brankovics György minden magyarországi birtokát megkapta Ferdinándtól. Černi Jovan átpártolt.

Az özvegy Mária királyné 1527 április 13-án értesíti Ferdinándot, hogy Habardanecz János (az ő közvetítésével éríntkezett Iovan a királyi udvarral) visszaérkezett Pozsonyba Iovan cár követével. A Fekete Ember hűséget fogadott, harci gépet (aliqua tormenta bellica ac magistrum bombardarum) kér, Újlakot és más töröktől megszált városokat akar visszafoglalni Ferdinánd számára. Mária királyné figyelmezteti Ferdinándot, hogy a rác értékes lehet. Főleg egyik embere, Keglevics Péter jajcai bán, akitől Zápolya terveit is megtudhatják.

Három nappal később Ferdinánd Bernből küld levelet Černi Jovannak az Illustris sincere dilecte megszólítással. A rác cárnak Erdélyt kell vigyáznia, nehogy Zápolya segítséget nyerjen. Iován zsarolja Ferdinándot, azzal a magyarázattal, hogy nem akar rászorulni a nemesek fosztogatására akik így elfordulhatnak tőle. Pénzküldeményeket, vörös posztót, aranyozott zászlót, kürtöst, dobost kér és fegyvereket udvarmestere Radoslav Čelnik számára. Ferdinánd semmit se utasít vissza, sőt Radoslav Čelnik-et is a gentibus regni hominis megszólítással illeti és kétszáz jobbággyal ajándékozza meg. Habardanecz János királyi biztos lesz Iován mellett, és a rácok kapitányukká választják, kötelezve őt arra, hogy Bácsban táborozzék míg Ferdinánd az országba jön. Zápolya a Körösök vidékén toboroz sereget. (Ezekről maga Habardanecz ír megkésve Ferdinándnak május 26-án)

Perényi Péter, Agustin Hirschvogel korabeli rézmetszete

Hieronymus Ostermayer szász krónikás beszámol a Fekete Ember erdélyi útjáról. Iovan elfoglalja Hátszeget és Gulafehérvárnak indul, egyidejűleg Havaselvéről nagyszámú románság csatlakozik hozzá. ” Eodem anno (1527) hat sich ein Ratz im Hatzak oder Karan-sebes, den man den Schwarzen Mann genant, auf geworfen und bis drei Meil von Weissenburg kommen” Erdély belsejében a rác hada egyre nő, mert ahogy Perényi Péter írja “Quoniam Walachos in Transilvania multo plures quam Rascianos in Hungaria fore percepimus,qui cum Rascianis unam et eandem sectam profitentur- Erdélyben sokkal több a román mint Magyarországon a rác, mint ahogy a köztudatban van, és ezek a rácokkal egy és ugyanazon felekezetiek”.

Iovan Nenad szabadságot, az urak és nemesek elnyomása alóli felszabadulást ígér szerbeknek, bolgároknak és románoknak. Gosztonyi János püspök nagyon sötét színben írja le a felkelők és “a nagyon aljas rác” (vilissimus Rascianus) tetteit a szebeniekhez és a brassóiakhoz intézett levelében. “Rettenetes erőszakkal és hallatlan ádázsággal viseltetik ez a keresztény ember más keresztények iránt, sem oltárt sem templomot, kort és nemet sem kímél.”

Perényi Péter sem fukarkodik a beszterceieket felvilágosítani az őket fenyegető veszélyről. Azokat akik a felkelők kezeik közé kerülnek felnyégyelik, kibelezik, feleségeiket nyilvánosan meggyalázzák. (Quosdam in quatuor partes desecasse, aliorum viscera, quod est horrendum, extraxisse, uxores etiam, liberos in publicum usum redigere) A veszély nem volt elhanyagolható, hisz parasztmegmozdulások ütötték fel a fejüket már Észak-Erdélyben is. A vermesi (Beszterce megye) parasztok elűzték urukat birtokáról, és a vajda rendreutasító levelét elégették. Erre Perényi olyan büntetést ígért nekik, amit utódaik utódai is megemlegetnek mindörökké.

Zápolya, Perényi és Gerendi Miklós kétszégbeesetten próbáltak ütőképes hadsereget toborozni. “Perényi Péter hópénzt kiáltatott ki, a lovasoknak három forintot, a gyalogosoknak kettőt, átadta nekik a nagy aranyos zászlót, amelyet a király adott neki Székesfehérvárott az erdélyi vajdasághoz. És emidőn sok hadinépe volt, megindult Jován cár ellen.”(Szerémi György) A legsúlyosabb büntetés terhe alatt követelték a szebeniektől, a brassóiaktól, a beszterceiektől és a székely székektől, hogy késedelem nélkül jőjjenek a sebesi táborba, gyalogsággal, lovassággal és “harci gépezettel”. Iovan kivonult Erdélyből és Szegeden rendezkedett be.

A Perényi Péter vezette nemesi sereget Černi Jovan Csigérszőlősnél (Világos mellett) szétverte 1527 májusában.

“..Azután hallottuk, hogy Perényi Péter Gyulán kihirdette a háborút a fekete ember ellen, szabad zsákmányra...... Midőn hadát áttette a Maroson, Szöllős mezővárosnál tábort ütött; nemesek és nem nemesek voltak a vajda úrral..... Ahol a kétezer magyar gyalogos állott, azokra támadtak, s nagy mészárlást és pusztítást vittek véghez, úgyhogy, mint mondják, a kétezer emberből nem maradt több ötven gyalogos férfinél. Azután a lovasokra törtek. Bizony sokat leterítettek azokból a nemesekből, akiket a királyi felség udvarából ismertem, mint például Kerei Pált és Ábránffy Györgyöt; és így más nemesek is sokan elestek. Úgy mondják, vajon elpusztultak-e annyian Mohácsnál.... Perényi Péter elfutott a lován, de nem tudta, hová fusson, mert azt a földet nem ismerte. Azután egy rác, Jaksith Márk nagyságos úrnak a szolgája igazította el Nagylak felé a révhez. Perényi Péter, megcsúfolva és megveretve a rácoktól, hazasietett Füzérvárra. „ (Szerémi György)

(A csigérszőlősi csata május első napjaiban lehetett -Szerémi csak a hónapot említi: mense Maji-, mert Leonard Harrach kancellár Boroszlóból május 5-én írt a rác győzelméről gróf Nogarelli császári kapitánynak. Júniusban a rácok Fenlaknál ismét szétverik az erdélyi sereget, ám Iovan is veszteségeket szenved. Ferdinánd két levélben is megvígasztalja gyalogserege veszteségéért.)

A Fekete Ember “fontosságának” a tetőpontján van, Ferdinánd titkára és tanácsosa, a szebeni születésű Reichenstorffer György iúnius 24-én követi hitlevéllel érkezik Bécsből hozzá, a fracia király követe pedig gróf Frangepán Kristóf társaságában látogatja meg a rácot, hogy Zápolya oldalára visszaállítsa. Ferdinánd ráparancsol Habardanecz Jánosra, hogy a salvus conductus ellenére fogassa el a franciát és a grófot, vagy bármilyen módon ölesse meg mindkettőt (“…suspendantur, trucidentur aut alio quopiam modo vitam suam finire cogantur.- akasztassa fel, veresse agyon vagy bármely módon végezzen minkettő életével.”), és négyezer rénusi aranyat ígér neki.

Iovan megmarad Ferdinánd oldalán és kiáltványt intéz a magyar nemesekhez, hogy János vajda, a szepesi gróf (Zápolya) ellenébe Ferinándhoz pártoljanak.

“Jowan Chaar a Deo missus universes et singulis Christi fidelibus Hungariae regnicolis praesentium notitiam habituris salutem et omne bonum - Iovan cár, Isten küldötte, a Krisztushoz hű magyar rendeknek együttesen és külön-külön mindenkinek, kik e levelet látják üdvözlet és minden jót.Tudomásunkra jutott, hogy János vajda, a szepesi gróf nem rettenvén vissza a szabadság leigázásától, mellyel Krisztus az ő keresztény híveit kegyelmesen felruházta, Magyarország minden rendét tized-adó alá vetette, ami az egész keresztény világ előtt hallatlan, amelyetJános vajda a török császár számára szed. (…..) Legyetek hát bizalommal és hűek az igazi keresztény fejedelemhez természetes uratokhoz és legkegyelmesebb királyotokhoz, Ferdinándhoz.Valete in domino felicissime.Éljetek boldogan”

Czibak Imre (Temesvár kapitánya és Temes vármegye főispánja, Várad püspöke) rendeletet küld a bihari oláhokhoz és a szörénységi magyar nemesekhez, zászlaja alá hívja őket Aradra.(Arad és Zaránd részein egy Ferdinánd-párti ”sziget” alakult ki. Világos Báthori nádor birtoka volt, Borosjenő, Pankota és Dézna Losonczi Antalé, aki Ferdinánd kedvelt embere volt. Igy a Zápolya-párti békési és zarándi nemességet befolyásolhatták.)

Czibak a Maros jobb partján várakozik a karánsebesiekre. Ferdinánd július 16-án ír a rác vezérnek, hogy Dévény és Pozsony már az övé. Kéri, naszádos hadát küldje Budára és jöjjön ő is. Következő levelében figyelmezteti a Fekete Embert, csak akkor szálljon szembe Czibak seregével ha a győzelem biztosnak ígérkezik. A levél július 27-én kelt Bécsben.

Černi Jovan július 25-én Szépfalunál (a sződfalvi mezőn) megtámadta Czibak Imre táborát és vereséget szenvedett. Megsebesült, majd megmaradt embereivel visszahúzódott Szeged környékére.

A szegedi polgárok szembeszálltak Iovan csapatával, őt meglövik, embereit pedig kiverték a városból. Szerémi György leírása szerint Jovant emberei Tornyosra vitték.

“És Jovan cár skarlátszínű, azaz szederjes ruhában volt. Amint a vajdák látták, hogy halálosan meg van sebesülve, Szegedről rögtön egy faluba, Tornyosra vitték .. És vele kevesen maradtak… És hogy ezt meghallotta Török Bálint, azonnal háromszáz lovasával ellovagolt azon az éjszakán Tornyosra. Nagy három mérföldet tettek meg. (…) mindjárt levágta fejét; testét otthagyta, és fejét magával vitte Szabadkára. Nem sokat időzött Tornyoson. A fejet a Fekete Ember egy zászlajával mindjárt elküldte János királyhoz Budára.”

Ha csak halott nem volt már Iovan cár amikor Török Bálint megérkezett Tornyosra.  “...jött egy Orbán nevű parasztember, galambviselkedésű; odajött hozzám, mintegy a sors rendelésére. Levéve fejéről süvegét, kezdett könyörögni előttem s az istenért kérni, hogy írjak neki egy kérvényt János királyhoz. Én: Miért írjak neked kérvényt? Mondja: Uram, én lőttem meg a Fekete embert Szegeden a puskámból. Mikor bezárkóztunk a gonosz ember elől, s hallottuk, hogy megverte őt Cibak Imre uram, s hogy fel-alá sétált a Szilágyi-palota mellett, megismertem őt, hogy ő az a Jován cár; s kezemtől jött neki a halál.’ (Szerémi György)

Zápolya Te Deum laudamus-t énekeltetett a templomokban, és állítólag Krakkóban is meghúzták a harangokat.

Rosu Mária

Ajánlja ismerőseinek...