A magyar gazdaság a szocializmus évtizedeiben (1945-1990)

/Dr. Radeczky Péter/

Államosítás

A második világháború után, a világpolitikában végbemenő fordulatok (a szövetségi rendszer felbomlása és a hidegháború) kibontakozása mellett Magyarország gyors ütemben tért át az egypártrendszerre. A Rákosi Mátyás által vezetett folyamat 1945 és 1949 közt ment végbe. (Az első egypárti választást 1949 május 15 -én tartották meg.) Magyarország tehát a Tájékoztató Iroda irányvonalának megfelelően vette át a szovjet politikai társadalmi szerkezeteket. E politika nem tűrt meg maga mellett más irányvonalakat csakis a Szovjetunió által elfogadott modellt. 1947-48-ban felszámolták az ellenzéki és a koalíciós pártokat (szalámi taktika, beolvasztás). Ezzel egyidejűleg államosításokra került sor 1947-ben Ezáltal állami tulajdonba került a magyar gyáripar 89%-a. A következő évben az államosítások folytatódtak, a magántulajdonban hagyott ipari üzemek maximálisan tíz főt foglalkoztathattak, teljes  kollektivizálásra kerültek a nyomdaipari vállalatok és gyógyszertárak, stb.

A mezőgazdaság kollektivizálását a nyilvánosság előtt önkéntes és fokozatos átalakulásként aposztrophálták, miközben a párt nem mellőzte a súlyos gazdasági nyomás, rendőri zaklatások eszközeit a folyamat gyorsítása érdekében. Gazdasági szempontból a „téeszesítés” elsősorban az iparosítást szolgálta, megkönnyítette az erőforrások elvonását, illetve biztosította az extenzív iparfejlesztéshez a munkaerőt. A kiskereskedelem, a magánipari tevékenység szinte majdnem megszűnt. Az 1950-es évekre a magántulajdon felszámolásával létrejött az állami, részben szövetkezeti köztulajdon mindent felölelő szektora.

Bankok

A Magyar Nemzeti Bank bankjegykibocsájtó szerepe mellett, a rövid lejáratú hitelezés kizárólagosságát is megkapta. A vállalatok ki és befizetései az un. egyszámlarendszer révén a Nemzeti Bankon keresztül történtek. A központi bank köré monopolizált szakpénzintézetek tömörültek . A Beruházási Bank a költségvetésekből finanszírozott összegek elosztását végezte. A Kereskedelmi Bank keretei a devizagazdálkodásra koncentrált Kereskedelmi Bank kialakításához szolgált alapul. Az Országos Takarékpénztár a betéteket kezelte és a lakosság hitelezését végezte. A bankrendszer egységes irányítása a pénzügyminisztérium feladata lett.

Tervutasítás

Az Ipari Minisztériumok hálózata jött létre, melyben a vállalati önállóság a legközvetlenebb felső irányítás keretei közé szorult. A felső intézmények legfelsőbb koordinálására pedig létrehozták a Népgazdasági Tanácsot. A kiépült  szervezet a tervutasításos rendszer igényeit szolgálta , mely a terv munkálatait mind részletesebb, aprólékosabb pontossággal igyekezett kidolgozni és meghatározni .A termelést részletes, évi és vállalati bontásban előírt rendkívül sok mutató által biztosított terv határozta meg .Pontosan előírta , hogy milyen beruházási , pénzügyi ,áru-,nyers-anyag-,energia-, munkaerőforrásokhoz juthatnak, és ezekkel milyen áruból ,milyen választékban ,minőségben,mennyiségben termeljenek.

A gazdaságvezetés központi akarata érvényesült melynek során  az áru- és pénzformákat, a piac szerepét igyekeztek minél teljesebben kikapcsolni a gazdasági életből.

”már az eredeti terv is irreális növekedést tűzött ki célul,de 1951.évi felemelése közgazdasági abszurdum volt. A felemelt terv pl. az ipari termelés évenkénti növelését 25,4%-ban, a mezőgazdaságét 9%-ban határozta meg”

Árrendezés

Az 1951. évi árreform megszüntette a termelőeszközök és fogyasztási cikkek egységes árrendszerét. Kiinduló elve szerint az állami szektorban előállított termékek önköltségének és a jövedelemnek végső soron a fogyasztási cikkek árában kell megtérülni. A termelőeszközök áránál feleslegesnek ítélték az önköltséget és a tiszta jövedelmet tartalmazó árszintet. A nagyarányú, alacsony áron történő beszolgáltatás révén a jövedelem a mezőgazdaságból az állam felhalmozási alapjába folyt. Az alapanyagok árának alacsonyan tartásával mellőzték a későbbi önköltséget növelő tényezőket. Így az árak elváltak a valóságos értékviszonyoktól. A belföldi árak is elszakadtak a külkereskedelmi áraktól . A különbözetet az állam által biztosított árkiegyenlítés biztosította.(Hiatkozás: Berend T Iván : A magyar gazdasági reform útján ,20-21o)

„Az évek során rögzített árak 1957-ig nem változtak, a szocialista piac megmerevített árrendszere teljesen elszakadt a világpiaci árszínvonaltól és árarányoktól,ami mindenre- a külkereskedelem minden területére kiterjedő tervutasítások rendszerében a tervezést kétségkívül megkönnyítette.”

Az árrendszer alkalmatlanná vált a gazdasági tevékenység ösztönzésére, a gazdaságosság figyelembevételére.

Látszatteljesítmények

A központi utasításokkal, mesterségesen szabályozott árak és tervutasítások meghatározták a vállalatok érdekeltségeit. Mivel a mindenre kiterjedő központi utasításoknak képtelenség volt maradéktalanul eleget tenni, a vállalatok a tervek azon részét igyekeztek megvalósítani melyekhez anyagi érdekeltségük fűződött. Ez pedig a minél gyorsabb termelésnövekedés volt.

„látszatteljesítmények váltak uralkodóvá, s a feladatok végrehajtása soha nem látott pazarlással járt.”

A tudatos tervezés és megvalósítás helyett kapkodás ésszerűtlenség, rögtönzések jellemezték az irányítást. Magyarország gazdasága 1952-végére a csőd szélére került. Az MDP az 1953-asjúliusi országgyűlésen beismerte a súlyos gazdasági melléfogásokat.

Nagy Imre reformkísérlete

Sztálin 1953 márciusi halála után Hruscsov - az új szovjet pártfőtitkár  - változásokat akart. Egy új tipusú, engedékyenyebb, központilag kevésbé uralt gazdaságpolitika kísérleteként engedélyezte Magyarországon, hogy a gazdasági változásokat akaró Nagy Imre legyen a miniszterelnök. Tehát 1953 júliusa és 1955 márciusa közt Nagy Imre vezetésével új kormányprogram próbálta helyrehozni a gazdaságot. A program szerint : Mérsékelni kell az ipari termelést és reáljövedelmet , a mezőgazdasági termelést és a beruházásokat pedig növelni.

Nagy Imre leállította az erőszakos tészeseítéseket, a hadsereg és a nehézipar eröltetett támogatása helyett a könnyűipart és a kisipart kezdte segíteni. Emellett politikailag is enyhített az elnyomó rendszeren: ÁVH -t visszaszorította, és felfüggesztette a koncepciós pereket. Azonban a világpolitikai változások leállították Nagy Imre reformjait. 1955 május 9 -én a NATO felvette soraiba az NSZK -t, ami miatt a hidegháború kiéleződött, és Hruscsov viszakozott a gazdasági nyitástól. Azonnal leállította Magyarországon a reformokat, és Rákosi leváltotta Nagy Imrét.

„ A gazdasági regenerálódásnak első enyhe jeleire a politikai vezetés azonnal baloldali fordulattal, különböző törvényi szigorításokkal reagált. 1955 márciusában az MDP Központi Vezetősége határozatot hozott a társadalmi és gazdasági életben fellépő „jobboldali” jelenségek elleni harcról”.

Az ország természeti adottságainak mellőzése mellett ismét előtérbe kerültek a nagyipari beruházások Folytatták a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A kialakult politikai helyzet és a lakosság elégedetlensége változást igényelt.

„Október 23-án kitört a forradalom, melynek leverése ellenére nagy szerepe volt a későbbi évek gazdaságpolitikájának alakításában is”

A forradalom után

1956 december 5-én ült össze a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága, mely elemezte az előző évek tragédiába torkolló folyamatait. Többek között megállapították: A gazdaságpolitikában dogmatikus, bürokratikus vezetési módszerek honosodtak meg. Nem vették figyelembe az ország gazdasági adottságait. A dolgozók életszínvonala nem emelkedett megfelelően, a mezőgazdaságban erőltetett kollektivizálás hiba volt. Összefoglalták a célokat: A gazdasági adottságokat figyelembe kell venni. Segíteni kell messzemenően az egyéni kezdeményezés és szaktudás érvényesítését. Alkalmazni kell az ösztönzést minden területen. A tervezés szerepe csökkent, feladatkörén változtatni kell. Ezen túl a népgazdaság legfontosabb arányai és fejlesztési iránya megállapítására kell figyelmét fordítania. Fejleszteni kell a magánszektort, a dolgozók életszínvonalát fokozatosan emelni kell. Fontos feladat még a munkás – paraszt szövetségnek az erősítése.

Már 1956 végén, 1957 elején kilenc szakbizottság kezdett munkához, hogy javaslatokat dolgozzon ki a megrendült nemzetgazdaság konszolidálására. A szakbizottságokban a szakemberek széles köre vett részt. Részben e bizottságok munkájának koordinálására, részben egy átfogó jellegű kormányprogram kidolgozására a Kádár-kormány 1957 februárjában Közgazdasági Bizottságot állított fel. A Közgazdasági Bizottság elnöke Varga István egyetemi tanár volt,aki a bizottságok koordinálását végezte. A programon több mint 200 fős szakgárda dolgozott. Javaslatai elkészültekor azonban a belpolitikai kép megváltozott.

A kormány konszolidálódott helyzetében már nem látta olyan sürgetően fontosnak aváltoztatásokat . A párt és az állami vezetésben ismét olyanok kerültek előtérbe , akik a meglévő gazdaságpolitikának csupán jelentéktelen mértékű javításában voltak érdekeltek. A hatalom mellett mindvégig lojális közgazdászok és ideológusok revizionista elképzeléseknek nyilvánították a reformjavaslatokat. A reformok ügyét félresöpörték. (Honvári János :Az új gazdasági mechanizmus in Rubocon 2008/ 2-3sz,44o.)

Ismét reform?

Az 1960-as évek elején a nemzetközi és belpolitikai helyzet, ismét lehetővé tette a gazdaságirányítás felülvizsgálatára vonatkozó elméleti munka újraindítását. A gazdasági növekedés az 1960 –as évek elején a szocialista tábor valamennyi országában jelentősen visszaesett. Magyarországon a nemzeti jövedelem csökkenő tendenciát mutatott, miközben a munkatermelékenység, a fajlagos anyag – és energiafelhasználás, önköltség, minőség terén alig történt előrelépés. A kubai válság nyomán élesedő szovjet-amerikai konfliktus miatt 1960-1963 között 60%-kal emelkedtek a magyar katonai kiadások . Az 1960-as évek elején szokatlan módon deficitessé vált az állami költségvetés, ráadásul az 1957-ben felvett hitelek törlesztésére 1959-ig 580 millió devizaforintot fordítottak .A szovjet hiteleket rendszeresen prolongálták. Az ipari teljesítmény az előirányzott mennyiséget ugyan túlteljesítette, azonban ez eladhatatlan áruk tömegéhez vezetett. (Honvári János:Az új gazdasági mechanizmus in Rubicon 2008/ 2-3 ,46-47

MSZMP KB határozat a Gazdasági Mechanizmus reformjáról

„…A reform célja, hogy:

• -erősítse szocialista rendszerünket, gyorsítsa meg pártunk és népünk céljainak elérését, a szocialista társadalom felépítését ;
• -fejlessze a szocialista tulajdonviszonyokat és termelőerőket, növelje a szocialista vállalatok önállóságát, javítsatevékenységüket;
• -biztosítsa a gazdaság fejlődésének nagyobb tervszerűségét,fejlessze és korszerűsítse a a szocialista tervgazdálkodás módszereit;
• hatékonyabban érvényesüljön a szocialista bérezés elve , fokozottabban ösztönözze a vállalati kollektívákat az alkalmazottakat és minden dolgozót a szoros ,jó minőségű munkára;
• segítse elő, hogy a társadalom összmunkája hatékonyabbá, s azon belül minden gazdasági egység munkája szervezettebbé váljon.”

Az új gazdasági mechanizmus

Az új gazdasági koncepció kidolgozásának irányítását Nyers Rezsőre, Friss Istvánra és Párdi Imrére bízták. A 11 munkacsoportba szerveződő 135 fős szakértői gárda koordinációját háromtagú titkárság végezte, melynek vezetője Nagy Tamás lett. A munka 1965 májusáig tartott, melyet az MSZMP KB november hónapban elfogadott és vitára bocsájtotta. A gazdasági reformot 1968 január 1- én léptették életbe. A megelőző időszakban azonban számos átmenetet biztosító intézkedésre volt szükség. Több éves elemző, előkészítő munkára volt szükség a reformok bevezetése előtt. Ennek három fázisa volt.

1. A jelentkező gazdasági problémák kritikai elemzése
2. Az irányítási rendszer általános koncepciójának kialakítása
3. A koncepció kidolgozása

A kötelező tervutasításos rendszert valamelyest enyhítették .1967 január 1-én több területen az irányítási módszereken lazítottak , fokozták a vállalatok közötti kapcsolatok jelentőségét . A termékgazdálkodás területén szűkült a központi gazdálkodás köre .A termékgazdálkodásba vont termékek és az ellátásban kiemelt főhatóságok száma . A központi anyaggazdálkodás és  a beruházási rendszer  egyszerűsödött. Megszűnik a műszaki tervezési munkák terve, a tervezési kapacitások központi elosztása. Berend T. Iván: A magyar gazdasági reform útján,265-266o.

Az előkészítő intézkedések átvezető szerepet töltöttek be a központi utasításos tervgazdálkodás és az új gazdasági mechanizmus között.

Nyers Rezső : Legfontosabb reform elvek, célok

Nyers Rezső a következő főbb vonásokat jegyzi meg a reformmal kapcsolatban:

-a központi tervezés és piaci mechanizmus szerves kapcsolatán működő gazdálkodás megvalósítása

-kötelező tervutasítások és a vállalatok központi irányítása helyett ,objektív létező piaci hatások kell hogy érvényesüljenek a társadalmi érdekekkel összhangban.

-vállalatok anyagi ösztönzése

-a fejlesztések és keresetek növelése a vállalati nyereség függvényei

-a magyar gazdaság párhuzamosan működő többszektorú legyen, melyek egymást kiegészítve teljesebben hasznosítják a társadalom anyagi és szellemi erőforrásait.

-a központi profil-meghatározás helyett, a vállalatok különböző tevékenységeinek gazdaságos kombinálását kell elérni. (Nyers Rezső: Útkeresés –reformok 414 o)

Eredmények

A népgazdaság számára a korábbinál jobban sikerült hasznosítani a világgazdasági fellendülésből adódó lehetőségeket. A gazdasági növekedés üteme, amely 1961-65 között évi 4-5 %- os volt, 1966 -75 között évi 6% fölé emelkedett, mégpedig úgy , hogy a növekedésgyorsulás nem rontott ,hanem javított a népgazdaság egyensúlyi helyzetén. Míg 1961 – 67 között a külkereskedelem kiegyensúlyozatlan volt, Az eredmények az 1968-73-as esztendőben jelentkeztek. 1968-73 között a kereskedelmi mérleg 6 év átlagában kiegyensúlyozottá vált. Kedvező változás jelentkezett továbbá az életviszonyok általános javulásában, a biztonságos élelmiszer és a bővülő iparcikk ellátásban és a szolgáltatások terén. A bérből és fizetésből élők reálbére a korábbi évi 1% -os növekedésével szemben évente 3%-kal növekedett a reform eredményeként. Nyers Rezső: Útkeresés –reformok, 416-417 o)

Különösen sikeresnek bizonyult a reform a mezőgazdaságban. A téeszek és állami gazdaságok nagyüzemeit jól kiegészítették a korlátozások jó részétől megszabadított, a munkaigényes tevékenységeket végző háztáji- és kisegítő gazdaságok (Az 1967. évi III. törvény IX. fejezetének 69. paragrafusa szerint: „A háztáji gazdaság a termelőszövetkezeti tagok kisegítő gazdasága, amelynek célja a tagok és a családtagok háztartási szükségleteinek kielégítése és jövedelmének fokozása. A háztáji gazdaságban árutermelés is folytatható.” Az 1970-es években a magyar mezőgazdaság megközelítette, bizonyos területeken el is érte a világszínvonalat.

Ellentmondások

Az ellentmondások abból erednek, hogy a válságban a régi módszerek még léteztek az újak mellett, nem tűntek el egy csapásra.

Nyers Rezső rámutatott, hogy:

• nem sikerült megvalósítani a kívánt mértékben a kereslet és kínálat összhangba hozását.
• a vállalatok nyereségérdekeltsége csökkent, piaci kapcsolatbővítésük lanyhult
• elszaporodtak a vállalatok ügymenetébe való aprólékos központi beavatkozások
• egészében gyengült a népgazdaság külső piaci alkalmazkodása
• a második” gazdaság mely a népgazdasági terven és szabályozáson kívül álló tevékenység, konfliktusokozó tényezővé vált

Egyfajta visszarendeződési tendenciát lehet megfigyelni a reform előtti állapotok irányába. Nem utolsó sorban meg kell jegyezni a külpolitikai hatásokat. A gazdasági reform bevezetésének évében (1968) a Brezsnyev-doktrína gyakorlati alkalmazása nehezítette a helyzetet. (Brezsnyev világossá tette, hogy a „baráti szocialista országokat” a Szovjetunió felségterületének tekinti és kész megvédeni őket a külföldi támadóktól, de saját maguktól is. Szerinte a legerősebb szocialista hatalomnak joga van beavatkozni a „testvérországok” belügyeibe is.

E doktrína alkalmazására 1968 augusztusában, Csehszlovákiában került sor, amelyben Magyarország is szerepet vállalt. A Csehszlovák Kommunista Párt vezetője Dubček egy „emberarcú szocializmust” akart építeni, melyet Brezsnyev bizalmatlanul fogadott.

Végül a szovjet pártvezetés úgy döntött, hogy eltiporja a „prágai tavaszt”, s ebben a többi szocialista ország mellett hazánk is részt vett. Magyarország számára mindenféle szempontból előnytelen volt a beavatkozás:

• Romlott az ország nemzetközi megítélése
• Egyedül maradt országunk a reformjaival
• Dubček bukásával Magyarország elvesztette egyik legfőbb támogatóját

A további fejlődés lehetőségét kerékbe törte az 1973-as olajárrobbanás, amely ötszörösére növelte az olaj világpiaci árát, és az ipari nyersanyagok árát. A legfejlettebb tőkésállamok átalakították az árakat és a cserearányokat, forradalmasították technikájukat, átalakították gazdaságszerkezetüket, hogy elkerüljék a gazdasági sokkot. Hazánk a nagymértékű export-import függősége miatt rendkívül kedvezőtlen helyzetbe került.

A konzervatív kommunista ellenzék részéről egyre több bírálat érte a reformereket, melyek végül a „veszélyes” változtatások leállításához vezettek. Nyers Rezső és társai háttérbe szorultak.

A Kádár-korszak alatt a szocialista gazdasági rendszer számtalan lényeges tartalmi átalakuláson ment keresztül, s előfordulhatott, hogy ami a korszak elején tabunak számított, a korszak végére a rendszer jellegadó részévé vált. Ám a kádári politika mindvégig azzal a céllal kezdeményezte a változásokat, hogy ne változzon semmi. Hitte, hogy az újítások a rendszer lényegét nem érintik, sőt annak stabilitását biztosítják. A korrekciók ennek megfelelően többnyire nem az átfogó rendszerépítés jegyében történtek, hanem annak függvényében, hogy a politikai vezetés mit vett tudomásul a kényszerítő gazdasági körülmények nyomása alatt, olykor saját jobb meggyőződésével szemben, esetlen éppen ideiglenes engedményként.

A magyar reform ugyanis azzal, hogy –különféle részben még indokolt okokból is – a pártállam hatalmi felépítését érintetlenül hagyta, végső soron céljainak megvalósítását blokkolta le- legalábbis a létező rendszer keretein belül.

Az intézményi rendszer, az árrendszer, és a hatalomgyakorlás változatlansága – azaz a „beépített fékek” természete- lételemétől fosztotta meg a piacot. Iránytű nélkül pedig a decentralizálás csak ront a teljesítményen, azaz a visszarendeződés, a központosítás szükségszerű volt, nem pusztán politikai, végrehajtói tévedés.

A kádári reformok – annak ellenére, hogy nem jutottak el a sikeres megvalósításig – a rendszerváltó országok közül Magyarországon teremtették meg a gazdaságban és a társadalmi viszonyokban a rendszerváltás legkedvezőbb előfeltételeit.

Dr. Radeczky Péter

Felhasznált irodalom:

• Nyers Rezső :Útkeresés – reformok,Magvető Bp 1988
• Berend T . Iván : A magyar gazdasági reform útja,Közg. és jogi kiadó Bp 1988
• Romsics Ignác: A XX. század rövid története: Magyarország a szovjet táborban, Rubicon ház Bt  2007
• Rubicon 2008/ 2-3: Honvári János:Az új gazdasági mechanizmus
• Historia XXVIII.évf 6-7 sz,: Stark Antal:Hidegháború és gazdaságpolitika
• Közgazdasági szemle internetes változata: Szamuely László, Csaba László:  Rendszerváltozás a közgazdaságtanban ─

Ajánlja ismerőseinek...