Magyarországi zsidó deportálások

1944/45 -ben

/Harmat árpád Péter/

Magyarországon a nagyobb zsidó deportálásokra csak a háború ötödik évében, 1944 -ben került először sor. A zsidó tömegek összegyűjtése és szervezett elhurcolása  nem igényelt nagy létszámot, pláne hadosztályokat. Az Allgemeine SS kifejezetten rendőri szervként működött (harctéri feladatokra ott volt a waffen SS) és az egész feladat elsősorban rendőri munka volt minden esetben. Többek közt azért is döbbent meg annyira a világ 1945-ben mikor először kerültek napvilágra a milliós szervezett gyilkosságok, hogy valójában milyen "simán" és kis erőfeszítéssel sikerült megvalósítani mindent.

Kellet hozzá egy teljhatalmú könyvelő (Adolf Eichmann) egy szervezett és megbízható SS különítmény és legnagyobb kihívásként az európai vasúti hálózat rendelkezésre állása. Valójában maga a deportálás (értsd: megsemmisítő helyekre szállítás) 3 fázisból állt: jegyzék készítés a begyűjtendőkről, a kijelölt személyek összegyűjtése - néha előbb gettókba gyűjtése - aztán a vasúti csomópontokra szállítása (lábon, teherautókon) majd végül vasúti elszállítás a célállomásra. Onnan már a helyi tábori szervek a szelektálások után intézték a sorsukat.

Az első fázis gyakorlatilag abból állt, hogy először készítettek egy létszámnyilvántartást a begyűjtendő tömegek számáról és elhelyezkedéséről => ez eddig könyvelői munka (Eicmann is inkább egy könyvelő volt) Ebben bármilyen meglepő de a helyi zsidótanácsok mindig segítették a nácikat. Amikor Eichmann Magyarországra érkezett, először kijelölte a magyarok közül azt a 3 főt akik a legfelső szinten garantálni tudták, hogy a helyi szervek ne akadályozzák a "munkát" A 3 fő: Endre László, Baky László, Ferenczy László alezredes volt, a "három László" ahogy később emlegették őket:

Baky László (1898-1946)

Csendőrőrnagy, nyilas politikus, országgyűlési képviselő. A Sztójay-kormány idején a belügyminisztérium politikai államtitkára, a deportálások egyik irányítója. A nyilas puccs után a Nemzetbiztonsági Iroda vezetője. A Népbíróság halálra ítélte, kivégezték.

Ferenczy László (1898-1946)

Csendőralezredes. 1944 márciusától az Eichmann-kommandó és a magyar csendőrség közötti összekötő tiszt. Jelentős szerepet játszott a vidéki zsidóság deportálásában. A Szálasi-érában a Belügyminisztériumban a zsidóügyek referense. A háború után halára ítélték és kivégezték.

Endre László (1895-1946)

Köztisztviselő, antiszemita politikus. 1938 és 1944 között Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja. A Sztójay-kormány belügyi államtitkáraként a vidéki zsidóság deportálásának egyik fő irányítója, felelőse. A magyar és német hatóságok közötti együttműködés kulcsembere, akit Eichmann a legjobb barátai közé sorolt. A nyilas uralom alatt a hadműveleti területek polgári kormánybiztosa. A háború után halálra ítélték és kivégezték.

A létszámnyilvántartások elkészítését követően Adolf Eichmann felkereste 1944 március 31-én a magyar Zsidó Tanácsot. Innen idézet Gideon Hausner ügyész által írt "Ítélet Jeruzsálemben" című műből:

"... Eicmann kijelentette a Zsidó Tanácsnak: az ő legfőbb feladata a hadiipar termelésének növelése. A zsidóknak dolgozniuk kell, s akkor semmi bántódásuk nem lesz. Kérte a Zsidó Tanácsot , "működjék együtt" , és gondoskodjék önkéntesekről. Ha nem jelentkeznek önkéntesek, akkor erőszakkal szerez embereket."

Mai ésszel talán megdöbbentő módon a zsidók mindig vállalták, hogy segítenek Eishmannak Az első fázishoz tartozó sárga csillagok kiosztását például mindig maguk a zsidók csinálták, sőt magukat a sárga csillagokat legtöbbször "élelmes" zsidó vállalkozók készítették és adták el honfitársaiknak. Miért tették? A magyarázat az, hogy hittek abban, hogy ha bizonyos határokig együttműködnek, akkor talán megmenekülnek a legrosszabbtól. Sajnos azonban - ekkor még - nem tudták mi az a "legrosszabb"!

A németek a továbbiakban gettókat hoztak létre. Ez azonban nem mindig volt általánosan bevett szokás, csak ott hoztak létre ilyen elkülönített városrészeket, ahol nagy létszámsűrűség koncentrálódott. A gettó építésnél sem kell nagy dologra gondolni. Többnyire egy olyan városrész volt, ahol lefalaztak néhány utcát. A szakmunkákra felfogadtak helyi szakembereket, jó fizetésért, a kulimunkát meg maguk a zsidók csinálták. A második fázis az összegyűjtés vagy a gettók kiürítése volt a "legrázósabb" feladat és a leginkább létszám igényes művelet. Itt a nácik gyakran valóban igénybe vettek helyi segítséget, de hangsúlyozni kell: csendőri szerveket kértek, nem katonaiakat!!!!

"A deportálások Magyarországon szédítő gyorsasággal mentek végbe; néha egy napon öt szerelvény is befutott Auschwitzba, tizennégyezer emberrel. Eichmann szállítási megbízottjának a tanácsára egy-egy vagonba száz embert tuszkoltak be."

Hatalmas német és magyar hadosztályok részvétele helyett tehát gyors, hatékony és precízen megtervezett rendőri akciók biztosították a zsidók összegyűjtését, majd haláltáborokba szállítását. Olajozottan és jól kidolgozott procedúra szerint, megdöbbentően minimális létszámmal dolgozott az SS. A jegyzékeket maguk a zsidók, és vezetőik összeállították, majd ki is hirdették hogy mikor és hová kell majd gyülekezni a zsidóknak, vagyis honnan fogják őket elszállítani azon helyekre ahol majd dolgozniuk kell. Gettók esetén a gettók felállításában és a gettóba vonulásban is együttműködtek. Ez szinte mindig békésen történt. A helyi újság kihirdette, hogy mi az a dátum amíg minden zsidónak be kell vonulnia  a gettóba.

1944. május 15 és július 9 közt, azaz 56 nap leforgása alatt elgázosították szinte a teljes magyar zsidóságot. Német adatok szerint egészen pontosan – 437 ezer 402 zsidót deportáltak Magyarországról, akiket 15 ezer ember kivételével mind Auschwitz-Birkenauba szállítottak elgázosításra.

A procedúra jól szervezetten zajlott, csupán pontos nyilvántartások és "gyomor kellett hozzá"! Az SS esetében megvolt mindkettő. A források, dokumentumok tanúsítják, hogy a feladat méreteihez képest meglepően kis létszámú SS erők felügyelték a gyakran  sok tízezres zsidó tömegek elszállítását. Megdöbbentő, mert a mai ember el sem tudja képzelni, hogy ezen emberek voltaképp ÖNSZÁNTUKBÓL vonultak oda ahová a németek terelték őket. A magyarázat az, hogy nem tudták mi vár rájuk, vagy a háború utolsó szakaszában ha tudták is, nem akarták elhinni.

Harmat Árpád Péter

Ajánlja ismerőseinek...