Amikor magyar huszárok foglalták el Berlint

/készítette: Harmat Árpád Péter/

A magyar huszárok 1757 október 16 –án a Hétéves háború második évében hihetetlen katonai bravúrral bevonultak Poroszország fővárosába, Berlinbe, melyet egy teljes napig megszállva tartottak. A hadjárat a történelem leghíresebb huszárcsínyeként lett ismert, és bár a Hétéves háború kimenetelét egyáltalán nem befolyásolta, a porosz királynak mégis óriási szégyent hozott, ellenségeinek pedig nevetség tárgyául szolgált. Hadik Andrást tettéért a Mária Terézia Rend nagykeresztjével tüntették ki. A háború befejezése után hatalmas birtokokat, valamint grófi rangot kapott.

Történelmi előzmények

A Habsburg dinasztia már a XV. század kezdetétől uralta a hatalmas Német-Római Birodalmat. Később Magyarország, Csehország meghódításával illetve további terjeszkedéseikkel évszázadokra Európa és a német ajkú területek vezetői lettek. Ám a spanyol örökösödési háború végén, 1713 –ban megjelent Európa térképén a Habsburgok legfőbb riválisa Poroszország, mely a Hohenzollern dinasztia alatt a - Brandenburgi fejedelemség és a porosz hercegség összeolvadásával - megindult a nagyhatalommá válás útján. A Habsburgok és Hohenzollernek rivalizálása végigkísérte a XVIII. századot, és két háborúban érte el tetőpontját: az osztrák örökösödési háborúban (1740-48) és a hétéves háborúban (1756-63). Az ezen évtizedekben a Habsburgokhoz hűséggel viseltető magyarok mindkét háborúban kitartottak Ausztria mellett, és hatalmas szerepet vállaltak a háborúban.

Az osztrák örökösödési háborúban Poroszország – és vele szövetséges európai hatalmak (Bajorország, Szászország, Franciaország, Spanyolország) – megtámadták a Habsburgok birodalmát, mert nem ismerték el a fiú utód nélkül elhunyt III. Károly végakaratát, mely leányát Mária Teréziát jelölte ki utódjául. Mária Terézia szorongatott helyzetében, 1741 nyarán összehívta a magyar országgyűlést, majd szeptember 4-én koronázása után a Pozsonyi várban a magyar rendek elé járult és karján a mindössze fél éves gyermekével (a későbbi II. Józseffel) életét a nemesek kezébe tette. Az esendő és kétségbeesett királynő láttán a magyar nemesek meghatódtak, és "Vitam et sanguinem" (életünket és vérünket) felkiáltással 16ezer fős nemesi sereget, 80ezer parasztkatonát és hatalmas hadiadót ajánlottak fel számára. A királynő a magyar segítség révén ugyan vissza tudta verni a támadókat, ám elveszítette Sziléziát.

A Hétéves háború (1756-63) célja Habsburg részről Szilézia visszaszerzése volt, melyre ezúttal komoly esély mutatkozott, mivel Wenzel Kaunitz kancellár ügyeskedései révén ezúttal Franciaország és Oroszország Ausztriát támogatta. A magyar huszárok ebben a háborúban is tevékenyen részt vettek. Vezetőjük a legendássá vált Hasik András volt.

Berlin elfoglalása

Hadik András 1757. október 10-én kalandos vállalkozásba kezdett, nevezetesen a sziléziai Habsburg–porosz frontvonaltól 450 kilométerre északra fekvő Berlin, Nagy Frigyes porosz király fővárosa elfoglalásába. A porosz uralkodó ezekben a napokban ugyanis nem tartózkodott Berlinben, hanem személyesen irányította összevont haderőit a Habsburgok és franciák elleni távoli háborús fronton, Naumburgnál, így a Sziléziából Berlinbe vezető országút katonai védelem nélkül maradt. Hadik András 4320 katonájával, köztük a saját nevét viselő Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival indult útnak. Az ellenséges hátországban a felfedezést elkerülendő az éjszaka leple alatt meneteltek, míg napközben elrejtőzve pihentek. Ily módon mindössze 6 nap alatt tették meg az ellenség földjén a jelentős távolságot (450 kilométert, vagyis naponta mintegy 70–80 km-t) Külön érdekessége a vállalkozásnak, hogy Hadik a gyalogságot a huszárok mögé ültetve szállíttatta.

A Berlin falai alatt meglepetésszerűen megjelenő magyar huszárok a város átadását és hatalmas hadisarc kifizetését követelték. Mivel a város tanácsa és a katonai kormányzó képtelenségnek találták a komolyabb ellenséges ostromgyűrű hírét és a fizetést megtagadták, Hadik a tüzérségét azonnal a városkapuk elé állíttatta. Az ágyútűz a város főkapuját betörte, mire a porosz őrség elmenekült. A huszárok fergeteges rohama a városban ellenálló 5500 főnyi helyőrséget szétszórta és foglyul ejtette. A városi tanács vezetői ezután azonnal kifizették az óriási, 215 000 talléros összeget. A pénz egy részét Hadik a katonái között osztotta szét. A várost magát megkímélte, csapatát erős fegyelem alatt tartotta, és nem vitt el egyebet, csak hat porosz zászlót, valamint Mária Terézia részére személyes ajándékként két tucat női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette. A magyar huszárok csak egy napig tartózkodtak az elfoglalt városban, amíg a kesztyűk elkészültek.

Nagy Frigyes csak október 13-án értesült az ellenség hátországbeli mozgásáról, és rögtön jelentős csapatokat küldött Berlin védelmére, ezek azonban csak 18-án érkeztek meg. Hadik az előző éjszaka már elhagyta a várost, és erőltetett menetben, nagy kerülővel visszaindult a sziléziai frontvonal felé. Útközben egy huszárkülönítmény Frankfurt an der Oder várost is megsarcolta. A sereg pihenés nélkül menetelt, és bár oldalvédje többször is összeütközött a porosz huszárokkal, végül szerencsésen megérkeztek a Habsburg ellenőrzés alatt álló területre. Hadik vesztesége 88 ember és 57 ló volt, ezzel szemben Berlinből 425 porosz hadifoglyot hozott magával.

A háború befejezése

Bár Hadik András hadjárata valóban bravúros volt, a Hétéves háború végső kimenetelét egyáltalán nem befolyásolta. Franciaország és Oroszország ugyanis a háború utolsó éveiben magára hagyta Ausztriát, és így II. Frigyes (1740-86) porosz uralkodó miután sikeresen újraszervezte hadseregét ki tudta vívni a végső porosz győzelmet. Szilézia örökre Poroszország kezén maradt, ám a különlegese magyar hadművelet évszázadokra dicsőséggel aranyozta be a magyar huszárok hírnevét.

Harmat Árpád Péter

Ajánlja ismerőseinek...