Arthur király legendája

/készítette: Harmat Árpád Péter/

Ki volt, és egyáltalán létezett e a legendás Artúr király, az angolok történelmének első fontos figurája? Alakját az 1100 és 1154 közt élt Geoffrey of Monmouth angol történetíró tette népszerűvé. Monmouth 1135 körül írta meg a nagyjából 500 körül játszódó Historia Regum Britanniae' (Britannia királyainak története, 1147) című munkáját, amely voltaképp költői legendák prózai gyűjteménye volt. Amint maga is utal rá, kelta nyelvű forrásra támaszkodott. A 12 könyvből háromban az Arthur-mondakör első művészi változata olvasható Arthur királlyal és Merlinnel, a varázslóval a főszerepben. Arthur a műben az őslakos britek legnagyobb hadvezére, aki legyőzi a Britanniára támadó angolszászokat, és egyesítve Britanniát dicsőséget hoz a kelták és britek számára. Hamarosan király lesz belőle, majd terjeszkedésbe kezd, és meghódítja Skóciát, Izlandot, Írországot, Galliát, Norvégiát, Dániát. Fővárost alapít Camelot néven, ahol rendszeresen tanácskozik legfőbb segítőivel, a kerekasztal lovagjaival, akik tizenketten voltak: Gawain, Lancelot, Ivain, Keu, Ither stb. (Camelot helye ma ismeretlen, egyesek szerint Skóciában volt, Glasgow közelében, a mai Stirlingben.) Az 1135 –ben keletkezett monda olyan széles körben terjedt el, hogy Arthurból a XII. századi angol lovagok jelképe, a férfias hűség, a vezéri tulajdonságok megtestesítője lett.

Történelmi környezet:

A legenda valós tartalmát nézve, először a történelmi hátteret kell megvizsgálnunk. Az Artúr mondakör időszakában történt ugyanis a rómaiak kivonulása Britanniából. Krisztus után 410 –re Róma már nem ugyanaz a birodalom volt, mint évszázadokkal korábban. A jelzett időpontra a teljes széthullás szélére került: kívülről a népvándorlás germán törzsei rohamozták határait, belül pedig vezetési, pénzügyi és hatalmi válságok gyötörték. Ebben a helyzetben II. Theodosius (408-450) császár már nem vállalhatta a távoli provinciák védelmét, így a római légiók Britanniából való kivonása mellett döntött. Britannia hivatalosan 410 –ben lett független Rómától, ám a birodalom még legalább egy évszázadon keresztül jelentős befolyást gyakorolt a szigetre. Feltételezhető, hogy csapatainak teljes és tényleges kivonása csak 500 körül valósult meg.

A rómaiak tehát 410 és 500 körül ha jelen is voltak Britanniában, már nem harcoltak a szigetre támadó ellenségek ellen, csupán erődjeiket védték még egy ideig. Britanniában pedig kaotikus viszonyok uralkodtak: a szigeten több királyság létezett (975 –ig) melyek az őslakos kelta-brit lakosságot uralták, ám kb. 400 –tól mind gyakoribbak voltak az új népek által végrehajtott betörések és fosztogatások. Ilyen új nép volt a pikt, a skót, és a szász. Közülük kezdetben a piktek és skótok okozták a legnagyobb károkat, így a brit királyok még azzal is megpróbálkoztak, hogy az északról betörő főellenségek ellen szövetséget ajánljanak a délről érkező szászoknak. A taktika azonban elhibázott volt, mivel idővel pont a szászok lettek legfőbb ellenségeik, és velük kellett a legnagyobb csatákat megvívniuk.

Ebben a történelmi közegben tűnt fel egy tehetséges hadvezér Arthúr (Arthus vagy Artus 465-537) aki fiatalon még a rómaiaknál szerzett harci tapasztalatokat és tiszti rangot. A teljes római kivonulás után a brit királyok szolgálatában állt, majd amikor a királyok összefogva közös hadsereget állítottak a szászok ellen, akkor ennek a közös hadnak lett a vezetője. Arthúr 485 és 496 közt több csatában diadalmaskodott, ekkor alapozta meg legendás hírnevét, azonban a valóságban sohasem lett belőle király, és a szászokat sem tudta kiűzni a szigetről. Vélhetően 537 –ben halt meg a szászokkal vavott camlanni csatában. Erről a csatáról a történettudomány keveset tud. Az sem biztos, hogy itt a britek valóban a szászokkal harcoltak e, és az ütközet időpontja is kétséges. (Egy ismeretlen walesi krónikás által készített brit történelmi kronológiájában, a Cambrian Annals -ba 537-es évnél szerepelteti a camlanni csatát, amelyben Arthur elesett)

Az Artúr monda

Arthur a mondák szerint a brit Uter Pendragon király és Yguernen (Ingerna, Ygraine) cornwalesi hercegnéasszony fia volt. Anyja titokban nevelte, majd Merlin kiadta dajkaságba Ectorhoz, mert ellenségei ármánykodtak ellene. Mikor 20-éves lett, kihúzta a sziklából az Excaliburt - és a kard erejével és lovagi bátorságával egyesítette a királyságot. (Artúr legendája nem beszél szászokról és britekről.) Lovagtársaival megalapította Camelot várát, amelynek közepén állt a kerekasztal. Az egyenlőséget szimbolizáló asztalt ülték körül Artúr és lovagtársai 12-en.

Artúr uralkodása alatt legyőzte a szászokat, meghódította Skóciát, Izlandot, Írországot, Galliát, Norvégiát, Dániát. Uralkodása második felében Artúr féltette birodalmát - mi lesz vele, ha ő már nem lesz - ezért a szent Grál keresésére indult. Camelot várát a legkiválóbb lovagjára Lancelot-ra hagyta. (Artúrnak a krónikák szerint volt a valóságban is volt egy Llenlleawc nevű alvezére, aki Sir Lancelotként említ a monda).

Amíg Arthur Galliában járt, és a rómaiakkal háborúzott, felesége Gwenhwyfar (Guinevere) és Lancelot közt Máb varázslatára "bűnös viszony" alakult ki. Ezt a viszonyt Arthur unokaöccse (másutt féltestvére) Medraut (Mordred) leplezte le. A bűnös feleség és szerető elmenekült Camelotból, és Arthúr üldözőbe vette őket, ám eközben Mordred a helyzetet kihasznáva egy államcsínnyel átvette a hatalmat. Végül Arthur visszatért, és Camlan folyó mellett véres harcot vívott unokaöccsével. Arthur a csatában győzött ugyan, de maga is súlyosan megsebesült. Halála előtt Bedivere lovaggal visszaküldette az Excaliburt a Tó asszonyának, majd Avalon szigetére vitték. Itt halt meg, de szelleme azóta is várja, hogy visszatérjen, ha népe nagy veszélybe kerül. Állítólagos sírhelye Glastonbury-ben van.

Időrendben főbb rekonstruálható történések:

410 Britannia hivatalosan függetlenséget nyer Rómától. Oka: nincs pénz és erő finanszirozni a brit területek védelmét a skótok, piktek, szászok támadásaival szemben.
420-30 Britanniát piti zsarnokok kormányozzák.
452- Britanniába felerősödik a szász-angol betelepedés a britek segítséget kérnek Rómától (Aetiustól). Neki kisebb gondja is nagyobb.
460-70 - Ambrosius Aurelianus ellenőrzés alá vonja Britannia kelta területeit.
465 Artúr király születése?.
466 Wippedesfleot-i csata, a szászok győznek ugyan, de az ő veszteségeik is nagyok, ezért egyelőre békét köt a két fél.
485-496 Artúr 12 csatájának periódusa amely során legyőzhetetlen hírnévre tett szert. (A legendában 12 lovag szerepel)
496 - Britek Ambrosius fővezérlete mellett a Mount Baldoni csatában legyőzik a szászokat. 550-ig béke lesz köztük.
542 - Camlauni csata, Artúr király halála.
Artúr halála után az angol-szászokat már nem tudják megállítani a britek - az ellenőrzésük alá kerül a mai Anglia.

Harmat Árpád Péter

Ajánlja ismerőseinek...