Bejelenkezett felhasználók
Legutolsó hozzászólások
- A magyar és egyetemes történel...
Hali a I. Mátyás a Habsburgoknál nem II.Mátyás len...
05.05.12 20:10
By Mészáros gergely - A hűbériség és a középkori lov...
Kedves Alexandra! Küldtünk Önnek levelet a regiszt...
06.02.12 07:38
By Harmat Árpád - Gyarmati György: A Rákosi-kors...
Kedves Alvarando! Elfogadom amit ír, de akkor is a...
14.01.12 10:44
By Dr. Kollár Gordon - Gyarmati György: A Rákosi-kors...
Kedves Doki! Amint a rovatcím mutatja, könyvajánló...
13.01.12 20:18
By Sásdi Tamás - Gyarmati György: A Rákosi-kors...
Az elég rövidke - nyúlfarknyi - recensióból nem so...
13.01.12 17:50
By Dr. Kollár Gordon
Legutolsó fórumbejegyzések
Nincs üzenet
Történelem érettségire felkészítés
Történelemből érettségire felkészítés
Vásárhelyen és Szegeden!
Internetes lehetőségek:
- lektorálás
- szakdolgozathoz segítségnyújtás
- tételek kidolgozása
- versenyekre felkészítés
Érdeklődni lehet a honlap főszerkesztőjénél:
0630/407-8033
Email: harmatta@gmail.com
Történelem Klub Hírlevél
Please wait...Honlapinformációk
Tartalom : 683
Tartalom találatai : 387435
Közéleti Blog
Blog: Egy olyan periodikusan újabb bejegyzésekkel bővülő weboldal, amely ezek sorozatából áll, függetlenül attól, hogy mi az oldal témája, formája és hogy nyilvánosan elérhető-e. A köznyelvben sokszor "webnapló", vagyis a napló webes változataként is emlegetik. Így jellemzően egy szerzője van, aki a saját életének részleteit vagy aktuális, konkrét téma szempontjából nem kötött gondolatait osztja meg. A címben jelölt témakört a blog jellegnek megfelelően saját véleményem, tapasztalataim, és információim alapján igyekszem feldolgozni, így a honlap történelmi "szabályaitól" eltérően itt most források és pártatlan szakértők nélküli közlésekkel találkozhattok! |

Sokan feltették már ezt a kérdést a történelemben, és nagyon sokféle válasz érkezett rá. Én magam is megfogalmaztam a napokban, és mivel nagyon közeledik 40. születésnapom, így afféle számadásként igyekeztem rá válaszolni. Számadást készítettem az eltelt idő, a megélt évek, a teljesült álmok és a meghiúsult tervek alapján. Természetesen mostani cikkem tárgya nem a végeredmény boncolgatása, hanem azon a felfogás megosztása, mely egy történészben felvetődik, amikor ilyesmin töri a fejét. Nevezetesen arról van szó, hogy amikor a történelmet vizsgálom – vagyis voltaképp az időt kutatom – valójában az emberi sorsokat ismerek meg. Elgondolkozok Julius Caesar, Hunyadi János, vagy éppen Kossuth Lajos élettörténetén, és azon, hogy a történelemben valaha élt sok-sok milliárd ember élete mi célt szolgált? Néhány ember élete – köztük a felsorolt három személyé is – nyilvánvalóan egy – egy nagy cél körül forgott: Caesar hatalmasabbá tette a Római Birodalmat, Hunyadi megvédte az országot, Kossuth egységbe vonta és az újkorba vezette a magyarságot. De mi van a többiekkel? Az ő életük mi célt szolgált?
A játék neve: túlélés. A versenyzők sokan vannak, és eleve hátrányból indulnak. Megszületnek, majd fenőnek és 20 évesen megkezdik a játékot. Ennek során végig kell menniük a pályán, nagyjából 50 év alatt. Kezdetben le kell küzdeniük az első munkahely nehézségeit, a fiatalságukat támadó első megaláztatásokat, majd a lakásteremtés kihívásait. Ha ezen túllendülnek, és sikerül valamilyen lakást szerezniük, akkor családot alapítanak, gyerekeket vállalnak. Itt nehezedik a játszma: ugyanis innentől etetniük és eltartaniuk kell őket, miközben sorozatosan elvesztik munkahelyüket. Eközben a mindenkori kormányok mindent elkövetnek, hogy a gazdagokat támogatva tőlük vegyenek el mindent. Ha viszont sikerül munkát találniuk mielőtt kikapcsolják lakásukban az áramot és fűtést, ha el tudnak újra helyezkedni mielőtt a gyámügy elveszi gyerekeiket, akkor tovább juthatnak a következő szintre.
Napjainkban válság van, mely sajnos világméretű és már három éve tart. Úgy kezdődött, hogy 2007 március 13-án az amerikai New Century Financial Corporation az USA legnagyobb jelzálogbankja csődöt jelentett. A válság kezdetben szinte csak az USA -ra korlátozódott, de 2008-ban átcsapott Európába is, és 2008 október 7-én a londoni és párizsi tőzsde hihetetlen esést mutatott. Néhány nappal később pedig, 2008 október 13-án Magyarországon az MKB bejelentette a devizahitelek leállítását!
Sok ember csak az elmúlt években ébredt rá arra, hogy a világnyelvek közül a mai ember számára igazán nélkülözhetetlenné elsősorban az angol nyelv vált. Természetesen mindig is fontos volt a nyelvtudás, valamely világnyelv ismerete (és a rendszerváltás az igényekhez lehetőségeket is társított) ám az azóta eltelt két évtizedben az angol fokozatosan átvette a nyelvek közt a vezető szerepet. Bár a műszaki tudományokban a német ajkú területek közelsége, és Németország ipari nagyhatalmi státusza a német nyelvet még mindig első helyre helyezi, de az élet minden más területén - és globálisan gondolkozva - már vitathatatlan az angol nyelv primátusa! Az én generációm - azok akik most a 30-as éveik legvégén járnak - és természetesen a nálam idősebbek is még a kötelező orosz oktatás időszakában járták végig a középiskolát. Egyébként az 1949 óta kötelező orosz nyelvoktatást 1989 nyarán Glatz Ferenc művelődési miniszter törölte el. Számunkra sokáig az volt természetes, hogy az orosz mondatokat magoljuk, oroszul jelentsünk és orosz nyelvkönyvekből fordítgassuk a krasznaja sápocska magvas történeteit.
Kertész Imre 1973 –ban (születésem évében) fejezte be „Sorstalanság” című művét, melyért később, 2002 -ben irodalmi Nobel díjat kapott. A regény egy zsidó generáció életének reménytelenségét mutatja be, egy zsidó kamaszfiú második világháborús hányattatásain keresztül. Bár én nem vagyok zsidó, de amikor saját sorsomat, életem alakulását, és kilátástalan helyzetemet vizsgálom, a mű címe kapcsán egy másik sajátos fogalom jut eszembe: jövőtlenség. A szó kifejez valami olyasmit, melynek nehéz nevet adni, mely mégis jelen van, és meghatároz néhányunkat. Valójában a jövő nélküliség egy különleges állapot, mert nem egyenlő a reménytelenséggel (bár közel ál hozzá) és nem azonos a hasonló negatív fogalmakkal sem, mint a szegénység, esélytelenség, nyomor, kilátástalanság. Aki jövőtlen, annak sem jó sem pedig rossz jövője nincs, mert az ilyen ember egyszerűen nem tudja mit hoz számára a jövő. Nincs jövője, nincs perspektívája, nincs semmije, ami előrevetíthetné számára, hogy mi fog vele – és szeretteivel – történni. Én magam sem tudtam milyen ez az állapot, egészen 36 éves koromig, amikor szembesültem ezzel a szívet összeszorító furcsa dologgal, aminek kezdetben nevet sem tudtam adni.
Ha folyamatosan figyelni szeretnéd oldalunkat, vagy csak egy-egy témakört, használd a Történelem Klub RSS lehetőségeit.






