A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt története

/Harmat Árpád Péter/

Előzmények: 1918 november 3-án Németországban forradalom tört ki, melynek nyomán november 9-én lemondott II. Vilmos császár, majd a szociáldemokrata Friedrich Eber hatalomra kerülésével, illetve a szociáldemokraták, a Centrum Párt és a Német Demokrata Párt összefogásával létrejött weimeri koalíció megteremtette Németország új alkotmányát a Weimari Köztársaságot.

Az új vezetés november 11-én aláírta Franciaországgal a fegyverszünetet, majd megkezdte Németországban a rendteremtést, mely 1919 és 1920 közt elsősorban a kommunista felkelések és forradalmak leverését jelentette. A baloldali mozgalmak visszaszorításában nagy szerepet kapott Németország két jelentős létszámú önkéntes katonai szervezete is, a Fekete Reichswehr és a Stahlhelm. Mindkettő a németekre kényszerített békét, - főként Németország katonai erejének méretét korlátozó rendelkezéseit - megkerülő egység volt, melyek nem hivatalos hadseregként és karhatalomként segítették a kormány rendcsinálását.

Először a Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg vezette Spartacus szövetség 1919 januárjában kirobbant kommunista felkelését verték le, majd az 1919 áprilisában kezdődő Bajor Tanácsköztársaság felszámolása következett. Később 1920 márciusában a kormány leverte a Ruhr-vidéki munkásfelkelést is. A weimari kormány végül csak 1923-re lett teljesen úrrá az első világháború utáni zűrzavaros viszonyokon, és csak ekkor indulhatott meg Németország újjáépítése.

Hitler felbukkanása

Hitler tehát ezen zűrzavaros időkben, pontosabban a Bajor Tanácsköztársaság leverése után érkezett Münchenbe. Az állástalan magányos volt katona a Reichswehr szárnyai alá került, amikor azzal bízták meg, hogy legyen besúgó, vagyis jelentse a tiszteknek mindazt, amit megtud a tanácshatalommal rokonszenvező katonákról. Munkája során közvetlen felettese Ernst Röhm lett, aki látva Hitler szónoki képességeit, hamar felkarolta a 30 éves fiatalembert. Ezen hónapokban Hitler a különböző müncheni politikai csoportok, frakciók, törpe pártok gyűléseit járta, hogy kifürkéssze, kell-e a Reichswehrnek ellenük harcolnia.

Végül 1919 szeptember 12-én eljött az a nap is, mely megváltoztatta életét. Ugyanis ekkor a Reichswehr politikai osztályától azt a feladatot kapta, hogy foglalkozzék egy csoporttal, amely Német Munkáspártnak nevezte magát. A párt 1919 január ötödikén alakult meg, Anton Drexler és Karl Harrer vezetésével. Hitler felbukkanásakor a „pártocska” ekkor még száz fő alatti tagsággal rendelkezett, és gyűléseiket egy sörözőben rendezték meg. Ide kellett tehát Hitlernek elmennie, hogy meghallgassa egy bizonyos Gottfried Feder beszédét. Hitlernek nagyon tetszett Federnek az első világháború győzteseit ostorozó, pénzügyi politikájukat bíráló beszéde. Ám a szenvedélyesen beszélő mérnök kijelentéseit egy másik pártag bírálni kezdte, amikor felszólalásában kiemelte, hogy Bajorország célja nem a külföldi tőkét bírálata, hanem Bajorország elszakadása kell, hogy legyen. Ezt Hitler nem tűrhette, és felszólalásra jelentkezve, hosszú és szenvedélyes beszédben vette védelmébe Federt és elveit. Hitlerre ekkor figyelt fel a Német Munkáspárt egyik legfőbb vezetője, Anton Drexler, aki néhány nappal később levelezőlapot küldve kérte fel arra, hogy csatlakozzon pártjukhoz. Hitler tehát 1919 szeptemberében, a 7. számú pártigazolvány kézhez véve, tagja lett a Német Munkáspártnak.

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt

Innentől kezdve körülbelül 5 esztendő alatt (1919-1924) Hitler két szálon futtatva „politikai karrierjét” egyrészt megszerezte a Náci Párton belüli egyeduralmat - a két korábbi pártelnök Harrer és Drexler félreállításával – másrészt jelentős tömegpárttá szervezte a Német Munkáspártot melynek neve közben Nemzetiszocialista Német Munkáspártra változott. (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei – NSDAP) A tömegpárttá szervezést a gazdag tőkés támogatók felkutatásával kezdte meg. Hitler és az erősödő Náci Párt legjelentősebb támogatói 1920-ban a következők voltak: Bechstein család (zongoragyárosok), Seidlitz család (papírgyárosok) és Ernst Hanfstaengl (kiadó) A párt „felfuttatásának” második ütemében támogatói és a Reichswehr pénzügyi alapja segítségével 1920-ban megszerezte a Völkischer Beobachter című tönkrement lapot. Az újság óriási segítséget jelentett a tagság bővítésében, így hamarosan özönlöttek a csatlakozni kívánók.

1920-ra, vagyis egy évvel Hitler csatlakozása után a párttagság létszáma 100-ról 3000 –re nőtt, majd robbanásszerűen bővült tovább és 1923-ra elérte a 12 ezer főt. Ezen években csatlakozott a párthoz Rudolf Hess (1920-ban) későbbi pártbéli helyettese, Hermann Göring (1922-ben) a náci rohamosztag első vezetője, Joseph Goebbels (1924-ben) a propaganda ügyek felelőse, Rudolf Höss (1922-ban) az auschwitzi koncentrációs tábor későbbi parancsnoka, illetve Heinrich Himmler (1923-ban) aki az SS élén legfőbb bizalmasa lett.

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) 1920 februárjában jelentette meg 25 pontos programját. A náci ideológia kevés újdonságot tartalmazott, és leginkább a 19. század második felétől megjelenő nacionalista, rasszista, antiszemita, keresztényellenes, majd antibolsevista eszmék ötvözeteként volt jellemezhető. Hitlert főleg Joseph Gobineau, Ernst Renan és Houston Stuart Chamberlain tézisei befolyásolták. Gobineau nem volt antiszemita, elmélete szerint a történelem során a birodalmak és civilizációk bukását a fehér, fekete és sárga fajok ártalmas keveredése okozta. Renan úgy vélte, hogy a magasabb rendű árják folyamatos harcban álltak és állnak a pozitív tulajdonságokkal nem rendelkező zsidókkal. Az 1899-ben megjelent "A 19. század alapjai" című művében Chamberlain kifejtette, hogy az antik görögök és rómaiak örököseként az "alkotó" germán faj az új kiválasztott nép, amelynek feladata az emberiség megmentése az erkölcstelen, anyagias, és a saját fajuk tisztaságát védő "nem alkotó" zsidókkal szemben. Hitlerre jelentős hatással voltak a Charles Darwin evolúció-elméletét eltorzító szociáldarwinista eszmék. Ezek szerint akárcsak a természetben az állatok között, úgy az emberi társadalmakban is állandó harc folyik. A küzdelemből mindig a legerősebb faj kerül ki győztesen, amely joggal hódíthatja el a gyengébbektől a fennmaradásához szükséges életteret (Lebensraum). A szociáldarwinisták nyomán Hitler is meg volt győződve, hogy hasonlóan a természethez, a különböző emberi "fajok" keveredése is káros és egyenlő az öngyilkossággal, hiszen végső soron az adott faj életéért és fennmaradásáért folytatott harc sikerét veszélyezteti.

A nemzetiszocialista (röviden náci) párt programja élesen elítélte az első világháborút lezáró, "árulók" által kötött versailles-i békét és annak előírásait (a német hadsereg létszámának 100 ezer főben való korlátozása, nagy összegű jóvátétel a győzteseknek, Elzász-Lotharingia és más területek elvesztése). Támadta a kommunistákat és azonnali népjóléti intézkedéseket (munkanélküliség és a kapitalista kizsákmányolás felszámolása stb.) követelt. A 25 pontos programból 7 tartalmazott zsidóellenes kitételeket (a zsidók nem lehetnek "néptársak" és állampolgárok, a zsidó bevándorlókat távolítsák el az országból, számolják fel a kamatrabszolgaságot, államosítsák a főleg zsidó tulajdonban lévő áruházakat, a németül megjelenő újságoknál csak nem zsidók lehessenek szerkesztők, az irodalmat és kultúrát tisztítsák meg az idegenektől stb.).Az antiszemita és nacionalista jelszavak mellett a náci programban voltak antikapitalista pontok is. Ilyen volt például a 11. pont, mely követelte a nem munkából származó jövedelmek kisajátítását, a 12 pontban a háborús nyereség elvonását, a 13.-ban a konszernek államosítását. Az áruházakat, amelyek elnyelték a kiskereskedőket, a program 16. pontja szerint társadalmi tulajdonba kell venni, és felosztani. A program a parasztságnak agrárreformot, kártérítés nélküli kisajátításokat, a földjáradék eltörlését és a telekspekulációk megtiltását igérte.

A program kétségkívül növelni tudta a nácik népszerűségét, így már 1920 után Németország különböző részein sorra alakultak a tömegszervezetek, hasonló típusúak, mint Hitler müncheni pártja. Ekkortájt az egyes náci szervezetek élénk kapcsolatba léptek egymással, így például Hitler szervezete a bécsi nacionalistákkal, akiktől már 1920-ban átvette jelvényüket a horogkeresztet mely alatt az osztrák nácik gyűléseiket tartották. A horogkeresztet (szvasztikát) az osztrákok vélhetően ókori ázsiai kultúrákból vették át, és árja szimbólumként kezelték. Eleinte a hitleristák formálisan együttműködtek a többi hasonló szervezettel, később viszont fokozatosan elnyelték őket.

A párt erejét volt hivatva növelni az 1922-ben létrehozott, félkatonai rohamosztag, az SA (sturmabteilung) is, melynek élére Göring, majd Röhm került. A rohamosztag egyenruhája 1924-től lett a barna ing. 1923-ra kialakult tehát a Náci Párt szimbólumrendszere: az 1920-ban hivatalossá tett jelvény, a vörös mezőben fehér kör, fekete horogkereszttel; az olasz fasisztáktól átvett náci köszöntés (rézsútosan felemelt nyújtott jobb kar) a barna ing, illetve 1921-ben Hitler megszólítása a Führer azaz vezér elnevezés. (A pártot népszerűsítő plakátokon először 1921-ben jelent meg a következő szöveg: „Adolf Hitler az NSDAP Führere”)

Harmat Árpád Péter

Ajánlja ismerőseinek...