Domitianus császár uralma

/Horváth Péter/

Domitianus (i.sz. 81 – 96): Titus Flavius Domitianus a Flavius dinasztia római császára, Vespasianus fia és Titus öccse volt. Uralkodását abszolutisztikus törekvések jellemezték, és az emiatt jelentkező ellenállás letörésére terrorisztikus eszközöket alkalmazott. Apja hatalomra jutása után consuli hatalommal felruházva átvette Róma praetora megtisztelő hivatalát, igaz, hogy névlegesen csupán, mert az igazságszolgáltatás gyakorlatát rangidős tiszttársára bízta.

Szükségtelenül hadjáratot indított Gallia és a germán területek ellen, hiába figyelmeztették atyai barátai; mindenáron bátyjáéval egyenrangú tetteket akart véghezvinni, és hozzá hasonló érdemeket szerezni. Hat consuli hivatal közül csupán egyet viselt rendes consulként, azt is azért, mert bátyja lemondott a tisztségről és pártfogolta őt.

Apja halála után sokáig habozott, ne kínáljon-e kétszeres jutalomösszeget a katonáknak, és terjeszteni kezdte, hogy apja társörökösnek őt és nem bátyját jelölte ki, de végrendeletét meghamisították. Azóta szüntelenül törte a fejét, hogyan tudná bátyját akár titokban, akár nyíltan, tőrbe csalni.

Csázsárrá válása után gyakran adott igen költséges előadásokat nemcsak az Amphitheatrumban, hanem a Circusban is.

Hadjáratait részint magától, részint kényszerből kezdeményezte; magától kezdett háborút a chattusok ellen; kényszerből pedig egyet a sarmaták ellen, mert megsemmisítettek egy legiót parancsnokostul, kettőt a dákok ellen, az elsőt Oppius Sabinus volt consul veresége miatt, a másodikat pedig mert megverték Cornelius Fuscus testőrparancsnokot, akire pedig a hadjárat vezetését rábízta. A chattusokat és dákokat váltakozó hadiszerencsével lefolyt ütközetek után legyőzte, és ezért kettős diadalmenetet tartott; a sarmata háború után csak babérkoszorúját ajánlotta fel a Capitoliumi Juppiternek.

Szorgalmasan és gondosan törvénykezett gyakran a Forumon felállított bírói emelvényen, de soron kívül is. A százas bíróság részrehajló ítéleteit megsemmisítette. Az építkezések meg a játékok kiadásai, továbbá a felemelt katonai zsold kimerítette a kincstárt, ezért Domitianus kísérletet tett a hadi kiadások mérséklésére, éspedig a katonai létszám csökkentése útján; de mikor ráébredt, hogy ilyenformán állandó veszélyt jelentenek majd a barbárok betörései, és ezzel még nem menekült meg anyagi gondjaitól sem, gondolkodás nélkül, minden úton-módon rabláshoz kezdett. Elevenek és holtak javait szüntelenül, bármilyen panasz vagy feljelentés alapján elvették.

Elég volt, ha valaki a császár fensége ellen a legcsekélyebb dolgot tette vagy mondta. Idegen emberek hagyatékát elkobozták, ha csak egyetlen ember akadt is, aki azt vallotta, maga hallotta az elhunyt szájából még annak életében, hogy a császárt teszi örökösévé.

Félelmetessé és gyűlöletessé vált mindenki szemében, és végül barátai és felszabadított rabszolgái összeesküdtek ellene és megölték; az összeesküvésben felesége is részt vett. Meggyilkolását a nép közömbösen fogadta, a katonaság ellenben felháborodással.

Ajánlja ismerőseinek...