Hunyadi János élete

/Harmat Árpád Péter/

Hunyadi János 1407 körül született a feltételezhetően kun (más vélekedések szerint román) származású Vajk havaselvi bojár és Morsinai (Morzsinay) Erzsébet elsőszülött fiaként. Alig két éves volt, amikor 1409-ben a család megkapta Luxemburgi Zsigmondtól Hunyadvárt és a körülötte fekvő uradalmakat, innen ered a család Hunyadi neve. Katonai pályafutását apródként kezdte,  majd Lazarevics István szerb despota később Tallóci Frank szörényi bán oldalán működött. Húsz esztendő ifjúként, 1427-től Újlaki László, később pedig Csupor Demeter csapataiban szolgált.

1430-ban Luxemburgi Zsigmond király szolgálatába lépett, s idővel a királyi tanácsban is helyet kapott. A királyt elkísérte Rómába, Bázelbe, majd Csehországba.  Hazatérése után került a törököktől fenyegetett déli végekre, ahol Tallóci Frank szörényi bán oldalán működött. Közben 1432-ben kötött házasságot Horogszegi Szilágyi Erzsébettel. A házasságból két fiú, László (1433) és Mátyás (1443) született.

Néhány évvel később, valószínűleg Tallóci ajánlására bízta rá a király (Habsburg Albert) 1439-ben a szörényi végek védelmét, majd kapta meg a báni címet. Amikor 1440-ben csatlakozott Ulászló táborához, még nem a vezérek között, hanem csak a kevésbé jelentős "előkelők" egyikeként tartották számon. Pályáján a bátaszéki diadal jelentette a fordulópontot, mert Újlakival együtt a fél ország urává tette. Ekkor lett  erdélyi vajda és temesi bán. Habsburg Albert király halála után Jagelló Ulászló megválasztásáért harcolt. A lovagkirály bizalmasa lett, s uralma elején Újlaki Miklóssal együtt látta el a török határ védelmét.

Az V. László és I. Ulászló hívei között zajló belháború 1440-ben kezdődött és gyakorlatilag csak Ulászló halálával ért véget. A belháború egyetlen jelentős csatáját 1441. január elején, Bátaszék mellett vívták, ahol a Hunyadi János vezette csapatok döntő győzelmet arattak Garai László serege felett. Ulászló hívei ezután kisebb ütközetekben fokozatosan szorították vissza a Habsburg-barát erőket. Mivel az elhúzódó harcok nem hoztak eredményt, a felek 1442. december 14-én békét kötöttek.

Hunyadi a belháborúkban szerzett érdemei elismeréseként kapta meg 1440 végén az erdélyi vajda címet, majd temesi ispánná és Nándorfehérvár főkapitányává nevezték ki. Ezzel párhuzamosan 1441-ben megzabolázta a Rácországban dúló törököket és Szendrőnél megverte Isák (Iszhák) béget. 1442-ben egymás után több ragyogó győzelmet aratott a törökök ellen: Marosszentimrénél, majd Nagyszeben közelében, illetve a Vaskapunál. Életcéljának tekintette hazája védelmét és az oszmán hatalom összezúzását.

1443 őszén Ulászló és Hunyadi együtt vezette azt a sikeres hadjáratot, amelyet a történetírás hosszú hadjáratnak nevez, s amelyben a győztes hadak Szófiáig jutottak. A jelentős győzelmek felébresztették a törökök elleni döntő csapás reményét. A II. Murád szultánnal 1444. június 12-én Drinápolyban kötött béke ellenére az Ulászló és Hunyadi János vezette had 1444. szeptember 22-én támadást indított a törökök ellen. II. Murad azonban 1444. november 10-én a várnai csatában döntő vereséget mért a támadókra. A csatában életét vesztette Ulászló király is.

1444-ben, a várnai csatában Vlad havasalföldi vajda elfogta Hunyadi Jánost, majd a nádor háborús fenyegetésére szabadon bocsátja. 1445-ben Hunyadi Jánost az öt főkapitány egyikévé, az országos tanács tagjává, 1446. június 5-én pedig a kiskorú V. László király mellé kormányzóvá választották. 1447 szeptemberében Buda vára is Hunyadié lett. 1448 februárjában hercegi címet kapott, amivel sohasem élt. 1448-ban – győzelmi sorozata után – az árulás következtében elvesztett rigómezei ütközetben kétszer is fogságba került, s csak megalázó feltételekkel bocsátották szabadon. Akkora már negyvenezres sereg követte parancsait.

Hazatérve az ország erőinek egyesítését és a központi hatalom megerősítését tűzte ki célul; törekvésében Vitéz János volt a segítőtársa. 1450-ben, a császárral kötött egyezményben Hunyadi kénytelen elismerni V. László trónigényét. 1453-ban az országgyűlésen lemondott kormányzói tisztségéről, de országos főkapitányi tisztségét és temesi ispánságát megtartotta. Szolgálatai elismeréseképpen a király Beszterce örökös főispánjává, grójává tette, címerét pedig kibővítette az ún. besztercei oroszlánokkal. 1454-ben Krusevácnál Feriz bég seregét verte meg, majd javaslatot tett egy százezer harcosból álló sereg megszervezésére, illetve törökök Európából való kiűzésére, ám támogatókra nem lelt.

1456-ban a török megindult, és ostrom alá vette Nándorfehérvárt. Július 21-22-én Hunyadi János saját seregével – mely 200 hajóval is rendelkezett – és a Kapisztrán János által toborzott parasztokból álló keresztesekkel fényes győzelmet aratott a szultán többszörös túlerőben lévő seregén.

Az elterjedt vélekedés szerint ez a győzelem már Európában is visszhangra talált, s a nagy diadal tiszteletére azóta minden délben, Európa szerte meghúzzák a harangokat. A déli harangszó elrendelése azonban szűk egy hónappal megelőzte Hunyadi győzelmét, amelyet eredetileg a pápa által elveszettnek hitt, csatában elhunyt keresztények iránti tisztelgésként rendeltek el. A győzelem emlékére vezette be III. Kallixtus pápa az Urunk színeváltozása ünnepet az egész egyházban.

Hunyadi nem sokkal élte túl győzelmét, mivel Kapisztrán Jánossal együtt áldozatául esett a táborukban kitört pestisjárványnak. Gyulafehérvárott a Szent Mihály székesegyházban temették el. Emlékét számos utca és tér neve őrzi Magyarországon (pl. Budapest I. kerületében). Szobra áll a Millenniumi emlékművön Budapest XIV. kerületében, továbbá nevezetes lovasszobra látható Pécsett. A Magyar Televízióban és Rádióban minden délben felhangzó harangszó is Hunyadi nándorfehérvári diadalára emlékeztet. Minden évben május 21-én, a Honvédelem Napján adják át a róla elnevezett Hunyadi János-díjat.

A témához kapcsolódó cikkeink:

Vegyes-házi királyaink I (1301-1439)

Vegyes-házi királyaink II (1439-1526)

Felhasznált irodalom:

• Engel Pál, Kristó Gyula, Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526. Osiris Kiadó, Budapest, 2003 (200-212.p)

• Elekes Lajos: Hunyadi. Budapest, 1952

• Engel Pál: Hunyadi János kormányzó itineráriuma (1446-1452). In: Századok, 1984. 974-997.

Ajánlja ismerőseinek...