Anglia uralkodóinak családfája,

az angol királyi dinasztiák

Európában Anglia volt az első olyan ország, ahol jelentősen csökkent az uralkodók befolyása és hatalma. Ebben a tekintetben kiemelkedően fontos szakaszhatárt jelentett az angol polgári forradalom, melynek végén 1689 -ben létrejöhetett az alkotmányos monarchia rendszere (1689: Jognyilatkozat, angolul "Bill of Rights") Ebben az új berendezkedésben a király helyett a parlament kezébe került az ország vezetése, és a főnemesi kegyencek helyett az "új nemesség" illetve a feltörekvő polgárság kezdte birtokolni az igazi hatalmat. Ám majdnem egy évszázaddal később III. György még egyszer utoljára megkísérelte kezébe venni az irányítást, és visszaállítani a királyság intézményének régi fényét. Kísérlete kudarcot vallott, és Anglia elveszítette egyik legfontosabb gyarmatát, Amerikát.

A fentiek alapján tehát elmondható, hogy Angliában a normann hódítás (1066) illetve III. György király uralkodása (1760-1820) közti évszázadok jelentették a királyság intézményének igazi "virágkorát"! Ezen majd nyolc évszázadban hat uralkodói dinasztia váltotta egymást: normann, Anjou-Plantagenet, Lancester és York, Tudor, Stuart, Hannover! Leghosszabb ideig az Anjou-Plantagenet család ülhetett az ország trónján, 245 éven keresztül (1154-1399) mely idő alatt Anglia hosszú háborút vívott Franciaországgal, résztvett a keresztes hadjáratokban, polgárháborúkat, parasztlázadásokat élt meg, és közben kialakította saját feudális rendszerét, lovagi kultúráját, hűbériségét, jogrendszerét, majd megvetette rendiségének és parlamentarizmusának alapjait (Magna Charta Libertátum: 1215) A vérzivataros korszakot tetézte a nagy pestis járvány (1346) majd a történelem leghosszabb fegyveres konfliktusa, a 100 éves háború (1337-1453). Az Anjou-Plantagenet dinasztia később két ágra szakadt (Lancaster - York) akik közt újabb pusztító polgárháború dúlt (Rózsák háborúja: 1455-1485) A harcból végül egy új uralkodócsalád, a Tudor emelkedett ki, és vette át Anglia irányítását 118 esztendőre.

Az öt Tudor-házi koronás fő (VII Henrik, VIII. Henrik, VI. Edward, I. Mária és I. Erzsébet) megkezdte Anglia felemelését, és az országot európai nagyhatalommá tették, mely már bekapcsolódott a nagy földrajzi felfedezésekbe, sőt gyarmatosításokra is képes lett. Az ország elszakadt a pápai irányítástól, a kontinens meghatározó erejévé vált. Ugyanakkor a Tudorok után megjelenő Stuartok alatt megindult a belső átalakulás is, mely új korszakot hozott a szigetország számára. Kirobbant a világtörténelem első polgári forradalma, melynek révén Anglia - majdnem fél évszázados küzdelem után - lerázta a középkor kötelékeit és a világon elsőként modern alkotmányos monarchiává alakult. A spanyol örökösödési háborúban (1701-1714) bebizonyította: új rendszere életképes, és a világ vitathatatlanul élen járó hatalmasságai közé tartozik. Az 1714-ben trónra lépő új uralkodói dinasztia a Hannover-ház folytatta Anglia nagyhatalmi törekvéseit, és Napoleon legyőzésével végleg bebiztosította európai elsőségét. Az ipari forradalom nem véletlenül épp Angliában indult meg, egy hosszú fejlődési folyamat megkoronázásaként! Cikkünkben az angol uralkodók családfáját mutatjuk be a normannok megjelenésétől III. György haláláig terjedően!

Ajánlja ismerőseinek...