Hogyan lehet megszerettetni a történelmet?

Minden iskolai tantárgy oktatásának megvan a maga nehézsége, de fontos kiemelni, hogy minden esetben a tanítás legfontosabb része az adott diszciplína megszerettetése a diákokkal. Ha ez sikerül, akkor lényegesen könnyebb az oktatás második lépését megtenni, vagyis az ismeretanyagot átadni és megértetni. Ebből a szempontból úgy gondolom, hogy a tantárgyak közt sajátos és különleges helyet foglal el a történelem. Ez a tudományterület ugyanis – ahogyan neve is mutatja – voltaképp történeteket beszél el, olyan régmúlt eseményeket és históriákat, melyek többnyire színesek, sokfélék, érdekesek, és ma is átélhetőek. A történelem olyan sztorikat tár fel, melyek éppen ugyanolyan emberekkel kapcsolatosak, mint mi magunk. Emiatt azonosulhatunk a szereplőkkel, újraélhetjük történeteiket és akár kalandnak is felfoghatjuk azt az időutazást amit Kolumbusz hajóján, Napóleon parancsnoki sátrában, vagy Hitler bunkerjában teszünk. Ha az egyes történelmi eseményeket valóban történetekként fogjuk fel, akkor a szemünket becsukva tényleg láthatjuk a piramisokat építő munkásokat, a római légiók menetelését, Kleopátra és Antonius katasztrófára ítélt szerelmét, a középkori lovagok vaspáncélját, és az orosz hómezőkön dübörgő német tankokat.

Meggyőződésem, hogy a történelmet nem elmondani, hanem előadni kell. El kell érni, hogy a szemek – ha képletesen is – becsukódjanak egy időre, hogy a fantázia gondolatokat és képeket vetítsen a tanulók elé, és valóban lássák az eseményeket. Vagyis a történelem tanárnak szét kell húznia a történelem rejtélyeit takaró függönyt, és egy új világot kell mutatnia a diákjainak. Persze mindez nem könnyű, mert elengedhetetlen hozzá, hogy például maga a tanár is szenvedélyesen szeresse a történelmet, hogy jó előadói készséggel legyen megáldva, és hogy valóban használja a tantárgy kivételes eszköztárát.

Ha a történelem megszerettetése jó úton halad, akkor a tanár következő feladata az érdeklődés fenntartása, és a tendenciák, összefüggések megértetése. Itt csak egyetlen helyes út van, a „minden mindennel összefügg” elvének követése. Ugyanis a történelem emberekről szól, emberek tetteiről, sikereiről, kudarcairól, így szövevényes és szerteágazó folyamatokat tartalmaz, vagyis olyan akárcsak maga az emberi természet. Nem érthető meg a Rákóczi-szabadságharc során az osztrákokkal harcoló kurucok vereségeinek, vagy sikereinek oka, ha nem tudjuk, hogy ugyanezen osztrákok, ugyanebben az időben Európa másik szegletében szintén harcban álltak egy másik – jóval nagyobb - hábrúban, melyet Spanyol örökösödési háborúnak hívtak. Nem érthető meg, hogy az orosz cár miért verte le az 1848/49-es szabadságharcot, ha nem tudjuk, hogy alig több mint három évtizeddel korábban egy Napóleon nevű francia császár legyőzése után, három állam - Poroszország, Ausztria és Oroszország – összefogott, és kölcsönös ígéretet tett a további forradalmak eltiprására a Szent Szövetség létrehozásával. Szintén nehezen lesz világos a Wesselényi-féle összeesküvés oka is, ha nem tudjuk, hogy előtte egy osztrák-török háború zajlott, melyet Ausztria félbehagyott a nyugaton jelentkező francia veszély miatt, és egy gyors békekötésben (Vasvári béke) vérig sértette az addigi harcokban hazájukat felszabadítani akaró magyarokat.

A történelemben soha nem szabad tehát kiragadni egy-egy eseménysort és „vegytisztán” vizsgálni, elemezni, a történelmi környezet ismerete nélkül. A diákok számára komplex tendenciákba és folyamatokba, széles tér- és időbeli összefüggésekbe ágyazva kell bemutatni mindent, mert ha külön-külön tanulják meg a történéseket, akkor tudásuk ingatag lesz, és később, ha bővül ismeretanyaguk, összezavarodnak.

A tantárgy megszerettetése, az összefüggések, tendenciák megismertetése után a tanár számára a térképek használatának megtanítása jelenti az új kihívást. Ugyanis szinte minden történelmi esemény meghatározásánál négy kérdésre kell tudni a helyes választ: hol, mikor, mi és miért történt? A mikor megismeréséhez az évszámokat kell megtanulni, a miért kérdésének megértéséhez a már említett összefüggések segítenek, a hol kérdéséhez pedig elengedhetetlen a térképek ismerete. Nem értheti meg a diák, hogy a nagy földrajzi felfedezések egyik oka miért az oszmán terjeszkedés volt, ha nem látja a térképen, hogy a török birodalom hódításaival elzárta a korábbi levantei útvonalat, így Európa és India közt új kereskedelmi utakat kellett keresni. Ugyancsak nehezen értené meg a tanuló, hogy Napóleon miért Egyiptom elfoglalásával akarta térdre kényszeríteni és meggyengíteni Angliát, ha nem látja a térképen, hogy Egyiptom kulcsfontosságú állomás Anglia és legfőbb gyarmata India közti útvonalon. A térképek segítik a tanulást, mert érthetővé teszik a háborúkat, hadjáratokat, az államok közti szövetségkötéseket és a nagy nemzetközi folyamatok (járványok, eszmeáramlatok …stb) terjedését.

Zárásul kiemelném a történelem „felülről szemlélésének” technikáját, mely valóban megkönnyítheti a tanulást. Ennek lényege, hogy a diák egy konkrét esemény megtanulásához úgy fogjon hozzá, hogy először felülről tekintsen a történelmi körülményekre, vagyis előbb ismerje és értse meg az időbeli és térbeni környezetet. A Bocskai-szabadságharcnál például tudni kell, hogy Erdélyből indult ki, mely terület az ország három részre szakadásánál török hűbér alá került – önállósága névleges és korlátozott maradt – majd az 1591 –ben kezdődő, törökök elleni 15 éves háborúban osztrák megszállás alá került. A megszállásra azért volt szükség, mert Erdély fejedelme – Báthory Zsigmond – a török hűbér ellenére a 15 éves háborúban Ausztria oldalára állt, ám később meggondolta magát és lemondva pozíciójáról Erdélyt a török hűségéra akarta visszavezetni. Ausztria válaszul 1600 –ban megszállta és kemény vallási és egyéb elnyomásban részesítette a tartományt (Basta-féle rémuralom) Emiatt kezdődött Bocskai vezetésével az osztrák ellenes szabadságharc, hazánk történetének egyetlen győztes szabadságmozgalma. A leírtakból kiderül, hogy ha a diák önmagában a Bocskai-szabadságharccal kezd foglalkozni, és nem ismeri kellőképpen a földrajzi, politikai és kronológiai összefüggéseket, vagyis nem képes úgymond felülről tekinteni a megtanulandó anyagra, akkor nem lesz sikeres a tananyag elsajátításában.

Az epilógus miről másról szólhatna mint arról, hogy mit jelent számomra a történelem. Nekem a kalandokat, az ismeretlen messzeségeket, a világ megismerését, a rejtélyek megfejtését, a régmúlt idők és emberek felidézését jelenti, és mert annyira szeretem, élvezem a tanítását is. Ha szeretjük amit csinálunk akkor többnyire jól csináljuk, és én nagyon merek bízni abban, hogy többnyire valóban sikerül megszerettetnem másokkal ezt a csodálatos tantárgyat. Ez ugyanis a lényeg – ahogyan cikkem elején is írtam – mert a tanár legfőbb feladata az ismeretanyag átadása, és ehhez igénybe kell vennie minden eszközt. Az eszközök közt pedig nincs hatékonyabb az őszinteségnél és a meggyőző erőnél.

Harmat Árpád
történész, történelem tanár

Ajánlja ismerőseinek...